Miért hal meg egy ember?Rák, infarktus, vírus, autóbaleset, erőszak, fejére eső virágcserép… Véletlen? A teremtésben nincs helye a véletlennek. Az energiaóceán látszólag véletlenszerű hullámai mindig ugyanazzá az univerzummá állnak össze. A szék az szék lesz a következő pillanatban is, az alma alma lesz holnap is – hacsak meg nem esszük.Legalábbis mi, akik szintén így… Tovább »
Maszkabál – Ki dönt a halálról?
Miért hal meg egy ember?Rák, infarktus, vírus, autóbaleset, erőszak, fejére eső virágcserép… Véletlen? A teremtésben nincs helye a véletlennek. Az energiaóceán látszólag véletlenszerű hullámai mindig ugyanazzá az univerzummá állnak össze. A szék az szék lesz a következő pillanatban is, az alma alma lesz holnap is – hacsak meg nem esszük.Legalábbis mi, akik szintén így… Tovább »
Néha az ördög angyalnak, az angyal ördögnek látszik. Néha annak látod, aminek szeretnéd, és nem annak, ami valójában. Ha az ördögöt angyalnak látod, és elfogadod, amit rólad mond, magadat kezded ördöginek látni. Ez megakaszthat az utadon. Persze az ördögnek pontosan ez a célja.De semmi baj. Minden történés az utadat szolgálja. Még ez is. Ne hagyd,… 
Minden tanítás, elmélet, ideológia, amely nem azt tanítja, hogyan szabadíthatod fel lelkedben a leláncolt angyalt, csak a láncokat erősíti. Amikor Jézus azt mondja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet”, akkor nem arra bíztat, hogy sirassuk Őt. Arra buzdít, hogy járjuk az Ő útját, és hazaérünk. Halljuk meg a tanítást, és éljük is… 
Mostanában gyakran felébredek az éjszaka közepén. Ilyenkor felkelek, és – mivel Kedvesem a legkisebb zajra, fényre, egyéb rendbontásra azonnal felriad – kiülök a konyhába. Ülök és hallgatok, gondolkodom, elmeditálgatok az életünk folyásán. Most is itt ülök tehát, és a tegnapi nap eseményein merengek. Délutáni falubéli sétánkon egy kedves új és egyben itt “őslakos” ismerősünkkel találkoztunk…. 
Ki tudja, miért lesz fontos számunkra egy addig ismeretlen hely? Ki tudja, miért tűnik fel életünkben egy “ismeretlen”, mégis ismerős Lélek? Néhány hónapja találtam rá a budaszentlőrinci Pálos kolostor romjaira. Azóta minden utam ide vezet – itt kezdődik, vagy itt végződik. Sokszor ültem már itt egyedül, korán reggel, vagy késő este. Ültem már itt… 
Amikor reggel kilépett a ház kapuján, teljesen üresnek érezte magát. Elindult a villamos felé, lassú, nyugodt léptekkel, úgy, ahogy eddig soha nem tette. Felnézett az ég kékjére, aztán a lassan kizöldülő fákra az út túlsó oldalán. És ekkor megjelent szemei előtt. Mintha rávetítették volna a fizikai “való világra”, ott lebegett előtte a Dió, amiről folyton… 
Itt már nincs Anyag. Itt már nincs Idő. Itt már nincs szívverés, itt már nincs mozdulat. Valahol messze, valahol egy távoli bolygón, valahol egy hólepte mezőn, valahol “ágyban, párnák közt”, valahol, valahol… valahol-bárhol fekszik egy test. Valahol volt egy élet, valahol volt egy tánc. Valahol volt… volt valami. Igen, valahol távol… De itt már nincs… 
Ülök a sötét szobában. Egyetlen gyertya világít. Előttem az asztalon egy tükör. Apámtól kaptam, ő csinálta – “fábul”, mint általában mindent. A tükör is sötét. És üres. Nézem. Elmerülök az ürességben. De az Üresség a Mindenség is egyben. Egyszerre már a tükörben vagyok. A szoba üres. A tükörben egy téli kép ébred. Esti félhomályban táncol… 
Néha én is érzem magam úgy. Néha én is úgy látom, hogy a hétköznapok szarok. Néha én is a sötétebbik oldalt látom igaznak. Néha én is odacsapnék… Néha igen… néhány óráig. De aztán… De aztán ráeszmélek, hogy egyszer-kétszer már játszottam ezt. Nem jött be. Nagyon nem. Nem, mert ez elsősorban nekem nem volt jó. A… 
Ha leveszel egy könyvet a polcodról és elolvasod, sok minden történhet. Lehet, hogy tetszik majd, lehet, hogy nem. Lehet, hogy tanulsz belőle valamit, lehet, hogy nem. Lehet, hogy megváltozol tőle, lehet, hogy nem. Lehet, hogy ajánlod másoknak is, lehet, hogy nem. Lehet, hogy elégeted, lehet, hogy nem… Az azonban biztos, hogy többet tudsz majd a… 
Mielőtt tanulmányozni kezded az ezoterikus tanokat, vizsgáld meg az indítékaidat, és csak akkor lépj erre az útra, ha célod a fény és a szeretet szolgálata. Csak akkor járj ezen a szűk ösvényen, ha tiszta szívvel meg tudsz esküdni erre. Ha nem találsz jobbat, akkor itt megtalálod Sirack esküjét. Ne foglalkozz ezotériával, ha ezáltal… 
Mostanában gyakran eszembe jut Fekete István néhány sora: “Én nem szeretem az erejükben dölyfösködőket, mert tudom, egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló nagy hang: lágy és kérő. Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér… Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki kopott és megfáradt,… 
Mostanában egyre-másra szembesít a Főnök azokkal a dolgokkal, amiket nem értettem meg másokban, amit megítéltem bennük, amiért elítéltem őket. Szembesülnöm kell azzal, milyen az, amikor nem találok munkát magamnak. Szembesülnöm kell azzal, milyen az, amikor nem tudom kifizetni, amit kellene. Szembesülnöm kell azzal, milyen az, amikor ezekért a dolgokért el kell viselnem mások ítéletét. Szembesülnöm… 
Egyedül ment a sötétbe burkolózó utcán. A szél vékony kabátja alá nyúlt, és arcát suhintgatta nedves tenyerével. Az alig világító lámpák gyengécske fényénél látta, hogy apró pelyhekben, de sűrűn kavarogva esik a hó. Hideg volt nagyon, de ő már nem fázott. Túl volt már hidegen és melegen, túl az utcasarki mindegy-színű reggeleken, a rég elmúlt,… 
A magyar nyelv csodálatos. Sokan a világ legszebb nyelvének tartják. Ezt nem tudom, mert nem ismerem a világ összes nyelvét – bár szerintem ők sem – de azt biztosan állíthatom, hogy az általam valaha hallott nyelvek közül a legdallamosabb, a legtöbb hangot használó. Hálát adok a Főnöknek, hogy ezen a nyelven beszélhetek, ezen a nyelven… 
Munkát keresek. Most már régóta, és most már bármilyet. Bármilyet, csak valós legyen. Valódi igényeket kielégítő. Két hónappal ezelőtt találtam egy gyümölcsszedésre invitáló hirdetést, amitől felcsillant a szemem. Mindig szerettem a szüretelést, rendszeresen jártam építőtáborba, az iskolai őszi munkát egyenesen imádtam. Rögtön felhívtam a megadott telefonszámot, ahol egy kedves női hang tájékoztatott lelkendezve, hogy pont… 
Ma egy esküvőre vagyok hivatalos, és ennek kapcsán kicsit elgondolkodtam – igen, már megint nem figyeltem eléggé – szóval, elgondolkodtam azon, hogy miért is házasodnak az emberek. Miért kötjük hozzá az életünket egy másik ember életéhez, és milyen ígéretet teszünk egymásnak ezen alkalomból? A legtöbb esküvőn elhangzik, de ha nem is hangzik el, benne van… 
Reggel van. Már felébredtem, de nem mozdulok. Még a szememet sem nyitom ki. Ráér az még… Csak fekszem az ágyon, és hallgatom a város reggeli zajos csendjét. Hamarosan felkelek és felöltözöm. Felveszem a ruháimat, csuklómra csatolom az órámat, zsebre vágom a mobilt… és magamra öltöm a negyvenkilenc év kabátját. Jó kis kabát, csak kicsit már… 
Ha elhiszem, hogy nem történik semmi – akkor nem történik semmi. Hiába kavarog belül valami nagy dolog, hiába rendeződnek erőterek apró gondolatmagocskák körül, hiába feszít egyre jobban a születés fájdalma, hiába… egyszer csak kialszik minden fény, egyszer csak üres csend, fagyott rend lesz belül, csak egy soha meg sem született halott gyermek sír valahol… Hány… 
IGEN! IGEN! IGEN! IGEN! Igen, mert szívemben ott virágzol. Gyökeret vertél ott kitéphetetlenül. Igen, mert a Lélek Földjén járva nem tudom már, hogy hol kezdődik a Te kerted, és hol végződik az enyém. Tehát IGEN! Ezért most megfogom kezedet, és végig elkísérlek az Úton, mely kettőnknek elrendeltetett, legyen az bármilyen hosszú, vagy bármilyen rövid,… 
Tizennyolc éves koromig Pápán éltem. Itt voltam félénk, magányos kisgyerek, itt szereztem azokat a sebeket, amelyek egész felnőtt létemet meghatározták, és amelyekről azt hittem, hogy begyógyultak rég. Sajnos, ez nem így van. A kezeletlen, kitisztítatlan sebek valóban beforrhatnak, gyógyulni látszanak, de az idő nem orvos, csak dilettáns. Hályogkovács. Ezek a sebek rejtett lelki gócpontokká válnak,… 
Kedves ismeretlen jótevőm! Őszinte hálával köszönöm meg Neked, hogy tegnap megszabadítottál a postaládánkban lapuló boríték tartalmától! Minden bizonnyal néhányszáz forintot érő TESCO-utalvány volt benne, így aztán mehettem volna az áruházba bolyongani, tolongani, válogatni… szóval pénzt költeni. Ennek terhét Te nagylelkűen levetted a vállamról! Azt is köszönöm, hogy az összetépett borítékot visszadobtad a ládába, enélkül talán… 
Mi az, hogy “azt hiszed”? Nekem tényleg van időm! Meg is mutatom Neked… hmmm… de hová is tettem? Rögtön… Pedig tegnap a bulin még megvolt. Hogy milyen bulin? Hát a huszadikon. Tegnap lettem húsz éves!… Mi van? Hogy negyvenkilenc? Na, ne marhulj!!… Hogy néztem-e a naptárat mostanában? Nem néztem. Nincs nekem arra… időm! ... 
Megváltozott minden. Majdnem minden. A hajam szürkül, már szinte fehér. Hiába keresem ismerős helyeken a régi Időt. Nincs már ott. Elszelelt. Pedig a patak ugyanolyan. Ugyanúgy locsog-fecseg kövei között a víz. Ugyanúgy tekereg töltésén az ösvény, ahol iskolába menet meg-megálltam, és most is ugyanolyan pitypangkoszorút fonhatnának parján ülve a lányok…ha még erre járnának. A kertben… 
Istenem, én már nem szeretnék senki és semmi sem lenni. Talán csak… Talán csak egymáshoz bújó párokat csókoló, akácvirágról suttogó szél… Talán csak tóparti tábortűznek alig lélegző, parázs-szikra-fénye… Talán csak rég elfelejtett, néma templomokban finoman lüktető erő… Talán csak félszegen imbolygó gyertyaláng egy magányos kunyhó gyantaillatában… Igen, csak ennyi. Gyertyaláng. ... 
Végül nem kell majd más, csak néhány pár kéz. Az egyik legyen ráncos, akár az enyém. Nem lesz baj, ha kicsit megrágta már az idő, csak mindig ott legyen, amikor símogatásra vágyom, vagy ha kedvem támad csókot lehellni rá… Legyen néhány dolgos és erős. Biztos fogású, és mégis gyengéden kezembe símuló. Folyton változó, és mégis… 
– Valami születik. Érzem. De kicsoda, vagy micsoda? – kérdeztem Józsitól. – Persze! Születik, mi? Tudod, mit érzel, haver? Azt a nyóc felest, amit megittál! – dobta be a magáét az angyal. – Te is érzed? – fordultam a varázslóhoz. – Én tudom is. De nem mondhatom el. – mosolygott csendesen a mágus. – Naná,… 
Amikor úgy érzed, hogy odaértél… Amikor eldöntöd: eddig, és nem tovább… Amikor halkan szólsz a többieknek: Ti csak menjetek, én már… Amikor a többiek csak szótlanul állnak, majd lehajtott fejjel, lassan elindulnak… Amikor végleg egyedül maradsz… Amikor teljes lesz körülötted a csend… Amikor puhán átölel a béke… … akkor talán megértetted, hogy mit jelent ez… 
A Rudabányai tó gyönyörű. Eddigi életem egyik legnagyobb élménye volt a partján ülni, és hallgatni a csendet. Úgy éreztem, hogy végre megérkeztem valahová. Úgy éreztem, hogy itt végtelen ideig lehetne élni… Ez a tó egy sebhely. Egy tájromboló tevékenység eredményeképpen született. Egy külszíni bánya területén. Jin és jang. Már megint. Mint mindig… ... 
Egyszer nagyon régen – volt már vagy nyolc-kilenc éve is -, amikor a lányom énekelni kezdett Völler Adélnál, mindenki “Adél nénijénél” – szóval egyszer régen mentem a lányom fellépésére a veszprémi HEMO-ba. Korán érkeztem, de már kiszűrődtek az öltözőből a skálázás szokásos hangjai: lalalala-lalalala… Egyszer csak hirtelen szövege is lett a dalnak, és én döbbenten… 
A szemét mindenhol ott van. Ott van a testben, ott van a lélekben, ott van a szellemben. Ott van a levegőben, a vizekben, a földben. Ott van az üzletek polcain. Dől ránk az újságokból, rádióból, internetről, tévéből. Egyszer már leírtam, most leírom újra: az újság, a rádió, a tévé – a média – nem kuka…. 
Sokáig kerülgettem ezt a témát, mert még nem állt össze a fejemben egészen. Most mégis el kell kezdenem, bár még mindig nem tudom, hová fogok a végén kilyukadni. De most már muszáj… Szóval, a pénzről kell beszélnünk. A pénzről, a szolgálóból lett istenünkről. A történet ott kezdődött, mikor az emberek leszoktak a “miénkről” és lett… 
A magyar filmgyártás nagy pillanata A tehén nem áll meg – soha!!... 
“Egyszer egy fiatal szamuráj felkeresett egy zen szerzetest. Tisztelettel köszöntötte és elmondta, hogy azért jött, hogy megkérje a szerzetest, mondja el neki, mi a mennyország és mi a pokol. – Te akarod tudni mi a mennyország és a pokol? Te, aki a saját ruháját sem tudja felvenni normálisan, te, aki a saját kardját sem tudja… 
A víz üzenetei – nézd meg! A szeretetnek óriási hatalma van. Nem hiszed? Próbáld ki! Létezik egy eléggé közismert kísérlet: a csíráztatás. Ültess el két egyforma, könnyen kicsírázó fajtájú magot – leginkább babot szoktak használni erre. Elég az is, ha csak vattára helyezed. Öntözd mindkettőt naponta, lehetőleg egyformán. Minden körülmény legyen… 
Te, aki a világot igazgatod, add, hogy meglássuk annak szépségét, annak csodáit.. Érjük be végre azzal, amit naponta megadsz nekünk, és ne kívánjuk meg egymás kincseit. Add, hogy meglássuk végre mérhetetlen gazdagságunkat és mérhetetlen önzésünket. Add, hogy megtanuljunk adni, és megtanuljunk elfogadni. Add, hogy megtanuljuk végre, mi a szeretet. Add, hogy béke legyen a szívünkben,… 
Elárulom Neked a boldog élet titkát. Teljesen ingyen. SZERETET, SZERETET, SZERETET! Nincs más titok! Adok még egy segédeszközt: Meditálj! Itt van ez a kép hozzá!... 