Két módszert ismerek a főzésre: 1. Kitalálom, hogy mit főzzek. Elmegyek a boltba, hogy megvegyem a hozzávalókat. Sokat kell talpalni utánuk, és többnyire úgysem kapok meg mindent… 2. Elmegyek egy boltba. Megnézem, hogy mit lehet kapni. Megveszem azt, ami megtetszik. Abból főzök. Én inkább a második módszert kedvelem. (Egyébként az első módszer többnyire úgyis átfordul… Tovább »
Fekete Toll Főzőiskolája
Két módszert ismerek a főzésre: 1. Kitalálom, hogy mit főzzek. Elmegyek a boltba, hogy megvegyem a hozzávalókat. Sokat kell talpalni utánuk, és többnyire úgysem kapok meg mindent… 2. Elmegyek egy boltba. Megnézem, hogy mit lehet kapni. Megveszem azt, ami megtetszik. Abból főzök. Én inkább a második módszert kedvelem. (Egyébként az első módszer többnyire úgyis átfordul… Tovább »
Nemrégen, egy szép keddi napon jártam egy jósnőnél. Sok mindenről volt szó, jóról és rosszról egyaránt, hát senkinek sem ajánlanám most, hogy cseréljen velem. A nagy sorskérdések feszegetése mellett, csak úgy mellékesen megjegyezte: – Látlak Téged kórházban, a saját pizsamádban. Az, hogy a saját pizsamádban látlak, az jót jelent, ne ijedj meg, nem lesz semmi… 
Szegény nagyanyám gyerekkoromban mindíg azt mondta nekünk: “szeressétek egymást!”. Én ilyenkor mérges lettem. Ugyan mit szeressek azon, aki nem jó hozzám, nem tetszik nekem? Ma már úgy gondolom, ennél fontosabbat, ennél értékesebbet nem hagyhatott volna rám: “szeressétek egymást”. Látom, hogy az én gyerekeim sem értik ezt igazán, és csak remélhetem, hogy egyszer majd bekattan nekik… 
Loptam…... 
December 21. Ma születik a fény. Megszülik a csillagok. Napról napra erősebb lesz majd, és ezt nem akadályozhatja meg senki. Ezért nem értem, miért gondolják egyesek, hogy az emberben születő fény elnyomható. Mert nem az. Persze, beárnyékolható, eltakarható, de mégis győzni fog egyszer. Az ember dolga ennyi: vigyázni rá, őrizni az aprócska lángot. És továbbadni…. 
Már megint felriadt az éjszaka közepén. – Hurrá! Megint nem alszom! – gondolta, és dühös lett rögtön. Bekapcsolta a tévét. Legalább ne legyen olyan csend. Felkelt. Kinyitotta az erkélyajtót. Kilépett a hideg éjszakába. – “Kicsit kiszellőztetem a szobát. És a fejemet…” Alatta az.idegen város fényei…azon túl a sötétség. “- Mint egy őrtoronyban…” Visszafeküdt az ágyba…. 
“Táncolni kell, uram. A zene majd csak megjön valahonnan.” (Zorba, a görög)... 
Most már ne mozdulj. Amit megtettél, az elég lesz. Amit most ültetnél, az idén már nem terem. Ne rohangálj most idegesen. Ne áldozz időt és pénzt idegen isteneknek. Nem kellenek tárgyak. Nem kell legyilkolt pulyka, levágott fenyő. Elég lesz egy gyertya. Egyetlenegy… Elég lesz egy cserép virág. Egyetlenegy… Ajándékozd oda az idődet azoknak, akiket szeretsz…. 
Az óvó néni nem azért ül le a gyerekek közé, hogy olyanná váljon, mint ők. Azért ül le közéjük, hogy ők lássák, milyenné kell válniuk. ... 
“Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek S vessem oda testem, hogy elégessenek,… 
A csillagok nem jók semmire. De nélkülük…nem lenne semmi!... 
A varázsló magára maradt. Mindenki elment, aki eddig vele volt. Egész nap csak téblábolt a ház körül. Nézte a tükröt, hátha meglát benne valamit, de a tükör hallgatott. Sok minden eszébe jutott aznap, például rég halott nagyapja is, aztán a nagyanyja. Minden civakodásuk ellenére ők Társak voltak. Erről nagyapja halálakor szerzett bizonyságot. Naplójába leírta felmerült… 
Miért nem akarok hazamenni? Jó kérdés. Én haza akarok menni. Most azonban nincs otthonom. Nincs egy hely, ahol vár valaki, akinek bármit elmondhatok, nem árul el, aki sebesen és fáradtan is szeret, hozzámbújik, átölel, akinek nekivethetem a hátam, mert tudom, hogy megtart engem, bármi is lesz, és akiért küzdeni érdemes. Nincs egy hely, ahol ott… 
Örökkévalóak akarunk lenni, de csak örökké válók vagyunk.... 
Utálom ezt a tükröt, mert megláttam magamat benne. Nem akarom magamat látni, mert nem tetszik, amit látok. Micsoda? Hogy változni kéne? Hülye tükör. Hülye faszkalap tükör! Hát nem látod, milyen penge vagyok?... 
Meghaltál, de nem tudlak eltemetni. Meghaltál Te, akit felismertem az első pillanatban, Te, aki enyém lettél az első hóesés éjjelén, Te, akit mindennél jobban szerettem… Nem tudlak eltemetni, mert nem vagy sehol. Hiába szólítottalak. A test, mely Téged hordozott, már másik lélek lakhelye. Hiába szálltam a pokolra Érted, hiába kereslek a Város utcáin, hiába áldoztam… 
Amikor megsebesülsz az úton, bekopoghatsz a Gyógyítás Házába. Ide befogadnak. Itt gyógyulást kaphatsz. Érted? Nem enyhülést. Gyógyulást. Ez meglehetősen fájdalmas folyamat. De egyben felszabadító is. Arra azonban nagyon figyelj, hogy idejében indulj tovább. Különben újabb sebeket kapsz. Igen, itt is… Különösen a szíved van veszélyben… Lassan már én is csomagolhatok. Eszembe jutnak a szívemnek annyira… 
Járd az utadat, Testvérem. Járd esőben, napsütésben, hóviharban, ködben, csillámló holdfényben, kék ég alatt vagy csillagok fáklyáinál.. járd, és tudd: soha nem lesz vége! Ha azt hiszed, hogy megérkeztél, akkor biztos lehetsz benne, hogy rettenetesen eltévedtél valahol! Különben is, mihez kezdesz aztán? Sátrat versz, és szívod a pipádat? Heverészel a medvebőrökön? Nagyon egyedül leszel! Inkább… 
Ha elfáradsz az úton, és úgy érzed, nincs tovább, akkor pihenj meg. Keress egy szent helyet, ott biztonságban leszel. Biztonságban, védve önmagadtól. Ha nem találsz ilyen helyet, teremts magadnak egyet. Teremts magadnak templomot. Teremts magadnak és másoknak. A templom bárhol lehet. És bármi lehet templom. Akár egy kocsma is. Vagy akár egy templom… Persze van,… 
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer nagyon régen egy hatalmas, gyönyörű, ezüsttollú angyal. Holdfényes tavaszi éjszakákon kibontotta óriási, szivárványos szárnyait, és végigrepült a fényben fürdő, néma táj felett. Végigrepült, és csengő hangján egy dalt énekelt. Mindenhol, amerre szállt, tündöklő, a szivárvány összes színében pompázó virágok bújtak ki a földből. És ezek a virágok is… 
“A fekete angyal egyre nagyobb lesz. Érzem, ahogy napról napra, óráról órára nő az ereje. És dühös lesz. És pusztító. És számomra ő lesz a megváltó. És felrobbantja majd a világot. Aztán belehal az angyal. És belehal az Isten.” “Kezdetben mindig sötét van.” A fehér angyal a feketére néz. Csak egy mosoly. Csak egy… 
A fekete angyal egyre nagyobb lesz. Érzem, ahogy napról napra, óráról órára nő az ereje. És dühös lesz. És pusztító. És számomra ő lesz a megváltó. És felrobbantja majd a világot. Aztán belehal az angyal. És belehal az Isten.... 
Be kell vallanom Testvéreim, hogy az elmúlt telek során elfelejtettem Ülő Bikát. Elfelejtettem bölcsességét, elfelejtettem erejét, elfelejtettem bátorságát. Elfelejtettem győzelmeit, elfelejtettem halálait. Ha Rajzoló Kéz testvérem nem emlékeztet Rá, szegényebb lennék egy történettel. De Rajzoló Kéz nekem adta egyik kincsét: a képet, amit ő rajzolt Ülő Bikáról. Tisztelet mindkettőjüknek! Ülő Bika. Nagy varázsló és nagy… 
Élt egyszer egy ember, sok évvel ezelőtt. Egy isten háta mögötti faluban hozta Őt világra anyja, aki maga is egyszerű parasztasszony volt. Az ember életének javarészét egy másik eldugott kis faluban töltötte. Egy asztalosműhelyben dolgozott harminc éves koráig, utána három évig vándorprédikátorként járta a vidéket. Soha életében nem írt egy könyvet sem. Soha életében nem… 
Néha nem várt csapdákat rejt az út. Egyik kezed mindíg legyen a késed markolatán, egyik szemed mindig fürkéssze, nem jön-e veszély. Légy mindig harcra kész. És légy mindig kész az ölelésre is. Akkor nem érhet semmi baj.... 
Reggel van, szinte még hajnal. Persze mindenki alszik. Élvezem a csendet, ahogy élvezem a beszélgetéseket, a közös hallgatásokat, a ki nem mondott, de mégis meghallott gondolatokat, az egymásnak lejátszott zenéket… Itthon vagyok… De egyszer majd mégis tovább kell menni. Innét is. Jó itt lenni. Sehol sem találtam még ennyi tiszteletet, ennyi egymásra figyelést, ennyi… 
Az Élet Forrásához vezető ösvényen minden lépésed gyógyító hatású. Ha ezen az úton jársz, ne felejts el jeleket hagyni magad után. Ja, és jó nagy kulacsot vigyél.... 
Te, aki a világot igazgatod, add, hogy meglássuk annak szépségét, annak csodáit.. Érjük be végre azzal, amit naponta megadsz nekünk, és ne kívánjuk meg egymás kincseit. Add, hogy meglássuk végre mérhetetlen gazdagságunkat és mérhetetlen önzésünket. Add, hogy megtanuljunk adni, és megtanuljunk elfogadni. Add, hogy megtanuljuk végre, mi a szeretet. Add, hogy béke legyen a szívünkben,… 
Új nap kezdődik. Lilike, a vaddisznó megjelent, és most békésen reggelizik a tegnapi vacsoránk maradékából. Annyira közel van, hogy szinte megvakargathatnánk a hátát. Lehet, hogy meg is engedné. Lehet, hogy még élvezné is. Egy dologban biztos vagyok: én többé nem eszek vaddisznó-pörköltet. Annyira békésen eszeget, mintha ezt mondaná: ” – Nem félek Tőled. Tudom, hogy… 
Mindenki elől elmenekülhetsz, csak önmagad elől nem. Bárhová is futsz, mire odaérsz, ott leszel Te is!... 
Újra reggel van. Álmos, borús. Füstölőt gyújtok, gyertyát égetek. De csak az egyik végén! Az úton töprengek. Vajon másokat is megszólít mostanában? És vajon mit válaszolnak rá? Bár az utazás folyton zajlik bennünk és körülöttünk, mégis van egy pillanat, amikor tudatosan fel kell vállalnunk az utunkat.. És ez nem könnyű pillanat. Tele van félelemmel: vajon… 
Esik. Hallgatom, ahogy a vízcseppek dobolnak a tetőablakon. Elnyomnak minden egyéb zajt. Ordítani kell, hogy meghalljuk egymást. De mi kell ahhoz, hogy meg is értsük? Néha dörög az ég. Ilyenkor úgy érzem, a Főnök szól hozzánk: “Hallgassatok! Hallgassátok a dobomat. Legyen végre csend bennetek. Legyen végre nyugalom. Ne akarjatok most valami mást. Most én dobolok…. 
Nézem az embereket, ahogy folyton rohannak. Valahová, valahonnét, valakitől… De ki elől rohannak valójában? És hová? Egy kétszer egy méteres gödör aljára? Vagy egy jópofa urna felé? Én nem sietek…... 
Vannak helyek, ahova nem tér vissza az ember. Ami ott volt régen, már nincs ott, ami ott van, ahhoz már nincs közöd, ami még Rád vár, az máshol vár Rád…hát kívánj jó utat, és indulj tovább!... 
Nem érdekel, hogy honnét jöttél. Az érdekel, hogy ki vagy, és merre akarsz menni. De bárki vagy, felkínálom Neked a békepipát. Az én földem a Tiéd is, az én vacsorám a Tiéd is, az én vizem a Tiéd is…De a nőmet hagyd békén!... 
Ébredés. Korán van még, az erdő csendje átöleli, ringatja a tábort. Enyém ez a csend. Bennem is csend van. Én magam vagyok a csend. Gyetyát gyújtok, füstölőt égetek. Semmire sem gondolok. Hallgatom a madarakat, a szél játékát a fák lombjaival…Valaki rámír:”Jó reggelt!”. Rámír a szomszéd házból. Rámír, ahelyett, hogy lejönne…Megzavarja a reggeli istentiszteletet. Nem haragszom…. 