Esik. Hallgatom, ahogy a vízcseppek dobolnak a tetőablakon. Elnyomnak minden egyéb zajt. Ordítani kell, hogy meghalljuk egymást. De mi kell ahhoz, hogy meg is értsük? Néha dörög az ég. Ilyenkor úgy érzem, a Főnök szól hozzánk: “Hallgassatok! Hallgassátok a dobomat. Legyen végre csend bennetek. Legyen végre nyugalom. Ne akarjatok most valami mást. Most én dobolok…. Tovább »
Esik
Esik. Hallgatom, ahogy a vízcseppek dobolnak a tetőablakon. Elnyomnak minden egyéb zajt. Ordítani kell, hogy meghalljuk egymást. De mi kell ahhoz, hogy meg is értsük? Néha dörög az ég. Ilyenkor úgy érzem, a Főnök szól hozzánk: “Hallgassatok! Hallgassátok a dobomat. Legyen végre csend bennetek. Legyen végre nyugalom. Ne akarjatok most valami mást. Most én dobolok…. Tovább »

Nézem az embereket, ahogy folyton rohannak. Valahová, valahonnét, valakitől… De ki elől rohannak valójában? És hová? Egy kétszer egy méteres gödör aljára? Vagy egy jópofa urna felé? Én nem sietek…...
És még: Mennyei szerelem Dogma Szerelem a végzeten…...
Vannak helyek, ahova nem tér vissza az ember. Ami ott volt régen, már nincs ott, ami ott van, ahhoz már nincs közöd, ami még Rád vár, az máshol vár Rád…hát kívánj jó utat, és indulj tovább!...
Nem érdekel, hogy honnét jöttél. Az érdekel, hogy ki vagy, és merre akarsz menni. De bárki vagy, felkínálom Neked a békepipát. Az én földem a Tiéd is, az én vacsorám a Tiéd is, az én vizem a Tiéd is…De a nőmet hagyd békén!...
Ébredés. Korán van még, az erdő csendje átöleli, ringatja a tábort. Enyém ez a csend. Bennem is csend van. Én magam vagyok a csend. Gyetyát gyújtok, füstölőt égetek. Semmire sem gondolok. Hallgatom a madarakat, a szél játékát a fák lombjaival…Valaki rámír:”Jó reggelt!”. Rámír a szomszéd házból. Rámír, ahelyett, hogy lejönne…Megzavarja a reggeli istentiszteletet. Nem haragszom….
Az út mentén furcsa jelek: versek, zenék, könyvek, filmek…megannyi útjelző tábla. Most is szembetaláltam magam egy, a szívemnek nagyon kedves régi filmmel: A jövő kezdete. Tépett tollú, árva madarak vagyunk valamennyien. Egyetlen esélyünk, hogy túléljük az éjszakát: össze kell bújnunk a hidegben. Sebzett életünk maradék melegét meg kell egymással osztanunk. Különben vége lesz a dalnak….
Ez a város egy gyönyörű nő. Ez a város egy kurva. Pénzért árulja a bájait…A pláza forgóajtaja előtt tócsában áll a hajléktalanok vizelete. Ez a város egy kurva....