Egyszer – nem is olyan régen – a Dekortündér leszállt a Földre, hogy rendbe tegye a dolgokat. Ment, mendegélt faluról városra, és egyszer csak találkozott a Hazugsággal. A Hazugság ült egy árokparton, és rettenetesen zokogott. – Mi baj van, kedvesem? – kérdezte a tündér, mert éppen nem volt jobb dolga. – Szörnyű az életem! Nézd… Tovább »
Csodás varázs
Egyszer – nem is olyan régen – a Dekortündér leszállt a Földre, hogy rendbe tegye a dolgokat. Ment, mendegélt faluról városra, és egyszer csak találkozott a Hazugsággal. A Hazugság ült egy árokparton, és rettenetesen zokogott. – Mi baj van, kedvesem? – kérdezte a tündér, mert éppen nem volt jobb dolga. – Szörnyű az életem! Nézd… Tovább »
Kisvártatva a kis termetű, éjjeli lámpásként világító rusnya izé Föld körüli pályára állította a lavórt, telefonált egyet haza, majd simán kiborította Józsit az edényből. Józsi kibontotta szárnyait, és célba vette a helyet, amit már jó előre kinézett magának. Egy nagy folyó által kettészelt városkára esett a választása – na meg a hóna alól kicsúszó szórólapcsomag…. 
A Teremtés pillanata. Amikor hirtelen megérzel valamit. Valami megszületni készül. Valami, aminek még nem tudod a nevét, nem tudod, mivé formálódik majd a kezedben, a szívedben, az agyadban, de már létezik. Lélegzik, lüktet, dalol benned. Akár egy bimbó, burkában készülődik, hogy kiszakadjon a világra egyszer. Hogy mikor és hogyan? Az már csak rajtad áll. Az… 
Ma egy esküvőre vagyok hivatalos, és ennek kapcsán kicsit elgondolkodtam – igen, már megint nem figyeltem eléggé – szóval, elgondolkodtam azon, hogy miért is házasodnak az emberek. Miért kötjük hozzá az életünket egy másik ember életéhez, és milyen ígéretet teszünk egymásnak ezen alkalomból? A legtöbb esküvőn elhangzik, de ha nem is hangzik el, benne van… 
Ha sohasem nézel önmagadba – kihagyod a legjobb filmeket! ... 
“Ha már itt vagyunk, ne csak némán nézzNe csak figyeld azt, hogyan zajlik az egészNe sajnáld önmagadHasználd a szárnyadatHa látod azt, milyen mély a lentHa érted azt, hogy ez mit jelentNe hallgasd el, ami szól ott bentÉs ne menj továbbMert számítok rád Hogyha halkul már a régi kesergőHa már itt vagyunk, ahol fordul az időS… 
Hogyan is működik a televízió? Különböző csatornákon különböző műsorokat nézhetsz. Választhatsz, hogy melyiket akarod. A választásnak eszköze is van, úgy hívják: távirányító. Választhatsz horrorfilmet, választhatsz vígjátékot, természetfilmet, sportműsort, vetélkedőt – bármit választhatsz. Ha választottál, akkor attól kezdve az a műsor látszik a képernyőn, az összes többi meg nem látszik. Mintha nem is lenne. Számodra nincs… 
Ezen a Földön VALAMENNYIEN a Szeretet nevű tantárgyból vizsgázunk. Mindannyian – bevándorlók és őslakosok egyaránt – és minden nap. Igen, eljött a vizsgaidőszak! Egy általam nagyra tartott bölcs ember egyszer azt tanította, hogy nekem mindig több kenyeremnek kell lennie, mint amennyi köve van a másiknak. Tehát nem kerítésemnek. Nem golyómnak. Nem bombámnak. Nem késemnek. Nem… 
Hívő – vagy hitetlen. Fekete – vagy fehér. Férfi – vagy nő. Fradi – vagy Diósgyőr. Magyar – vagy idegen. Vörös – vagy narancssárga. Fiatal – vagy idős… Évezredek óta, naponta újabb és újabb ötlet – egy újabb elem a rácshoz, hogy legyen, ami elválaszt minket egymástól – és mi előbb-utóbb mindig bekapjuk a horgot…. 
Vajon lesz-e valaha igényünk arra, amire szükségünk van, és lesz-e valaha szükségünk arra, amire igényünk van? ... 
Heltai Jenő : Szabadság Tudd meg szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg: Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, Alázatot lenézi, meg nem óvja Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki Vagy forró, vagy hideg , de… 
Álltunk a sorban szépen rendesen a mosogatógépeiről és fúrógépeiről híres nagy multicég portája előtt. Volt időm, tehát elgondolkodhattam életem folyásán, az eddig bejárt utamról, meg arról is, hogy vajon mi áll még előttem, mit kell még átélnem, mit kell még megtanulnom, és persze leginkább arról, hogy most miért ez, és milyen lesz ez, ha már… 
Valahol találtam. Nem ismerem a szerzőt, de ellopom: “Szükséged van rám? Itt vagyok! Te nem láthatsz engem, de Én vagyok a fény, ami téged láthatóvá tesz. Te nem hallasz engem, de Én a hangodon beszélek. Te nem érzel engem, mégis Én a kezed ereje vagyok. Én eredményessé teszlek annak ellenére, hogy az… 
A fiú egy buborékban utazott a végtelen űrben. Egymás után hagyta el az általa ismert összes világot, elhagyta a Meg Nem Nyilvánult Dolgok Óceánját, és csak repült tovább a Semmiben. Mozdulatlanságba dermedve utazott. Tiltott volt minden mozdulat. Szó nem hagyhatta el az ajkát, nem ölthetett alakot egyetlen gondolat sem, nem érezhetett semmit. Mégis élt, mégis… 
Igen, a Teremtő… ki is Ő? Hát… Tuti, hogy… – nem egy szakállas, vén pasi… – nem ítélkezik felettünk… – és nem is büntet meg semmiért… – és nem vár el tőlünk semmit… – főleg azt nem, hogy imádjuk… – és azt sem, hogy féljünk tőle… – nem kell neki áldozatot bemutatnunk… – nincs a… 
Reggel van. Már felébredtem, de nem mozdulok. Még a szememet sem nyitom ki. Ráér az még… Csak fekszem az ágyon, és hallgatom a város reggeli zajos csendjét. Hamarosan felkelek és felöltözöm. Felveszem a ruháimat, csuklómra csatolom az órámat, zsebre vágom a mobilt… és magamra öltöm a negyvenkilenc év kabátját. Jó kis kabát, csak kicsit már… 
Egyik hét végén elkísértem valakit Budapestre. Ő egy ThetaHealing tanfolyamon vett részt boldogan, de én a tudatállapot-módosítás egy másik – sokak által ösztönösen művelt, ám erről az oldaláról tudatos szinten szintén kevéssé ismert – módját választottam: gyakorlatilag “szétplázáztam” az agyamat. Miután futottam néhány kört, és átengedtem magamon a “minek ez nekem”, a “mi kerül ezen… 
Ha elhiszem, hogy nem történik semmi – akkor nem történik semmi. Hiába kavarog belül valami nagy dolog, hiába rendeződnek erőterek apró gondolatmagocskák körül, hiába feszít egyre jobban a születés fájdalma, hiába… egyszer csak kialszik minden fény, egyszer csak üres csend, fagyott rend lesz belül, csak egy soha meg sem született halott gyermek sír valahol… Hány… 
Aranypille szeretett a folyó partján aludni. Ezt bátran meg is tehette, mert Átokmancs szó szerint iszonyúan jó testőr volt. Még egy bántó gondolat sem születhetett meg senki fejében megtorlatlanul. A fiúnak is meg kellett gondolnia, hogyan szól a lányhoz, hogyan érinti, vagy hogyan közelít felé. Utálta is rendesen a tigrist, de Aranypille kedvéért megtűrte. Azért… 
Igen, a folyó elrejtette a kristályt az avatatlan tekintetek elől, de a két világban látó lények mindent láttak és mindent tudtak. És volt közöttük egy, aki már régóta követte a fiút és a lányt. Átokmancs roppant kíváncsi természetű szellemtigris volt. Mindent meg akart szagolni, és meg akart kóstolni. Mostanában főként ezt a két csupasz majmocskát… 
IGEN! IGEN! IGEN! IGEN! Igen, mert szívemben ott virágzol. Gyökeret vertél ott kitéphetetlenül. Igen, mert a Lélek Földjén járva nem tudom már, hogy hol kezdődik a Te kerted, és hol végződik az enyém. Tehát IGEN! Ezért most megfogom kezedet, és végig elkísérlek az Úton, mely kettőnknek elrendeltetett, legyen az bármilyen hosszú, vagy bármilyen rövid,… 
Amikor fájdalmat érzel, már hiába gondolod, hogy “nem lenne szabad fájnia”. Ha ordítanod kell, ne hallgass az okosokra, akik szerint minden úgy jó, ahogy van. Ha ki kell mondanod dolgokat, akkor csak mondd ki, és ne törődj vele, mi lesz az “ítélet”. Majd eljön az ideje annak is, amikor a Téged elítélők elítéltetnek. Majd ordítanak… 
Ha hátradőlök, becsukom a szemem, és gondolatban kis darabkáiból összerakom fejemben a világ képét, a Való Villától a szociális érzéketlenségig, a jobb sorsra érdemes közösségi háló divatbemutatós, semmiről csevegős kocsmává züllesztésétől a média lenullázásáig, a plázától az összevizelt aluljárókig, az intézményesített hazug gonoszságtól a bezárt templomajtókig, az anyagba roggyantságtól a “csakazértis szerelem” fel nem vállalásáig,… 
Tizennyolc éves koromig Pápán éltem. Itt voltam félénk, magányos kisgyerek, itt szereztem azokat a sebeket, amelyek egész felnőtt létemet meghatározták, és amelyekről azt hittem, hogy begyógyultak rég. Sajnos, ez nem így van. A kezeletlen, kitisztítatlan sebek valóban beforrhatnak, gyógyulni látszanak, de az idő nem orvos, csak dilettáns. Hályogkovács. Ezek a sebek rejtett lelki gócpontokká válnak,… 
“Pici öröm ez a szíveknek…” ... 