Az Ébredő Fények Temploma

Csodás varázs

Egyszer – nem is olyan régen – a Dekortündér leszállt a Földre, hogy rendbe tegye a dolgokat. Ment, mendegélt faluról városra, és egyszer csak találkozott a Hazugsággal. A Hazugság ült egy árokparton, és rettenetesen zokogott. – Mi baj van, kedvesem? – kérdezte a tündér, mert éppen nem volt jobb dolga. – Szörnyű az életem! Nézd… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – A füles és a feles

Kisvártatva a kis termetű, éjjeli lámpásként világító rusnya izé Föld körüli pályára állította a lavórt, telefonált egyet haza, majd simán kiborította Józsit az edényből. Józsi kibontotta szárnyait, és célba vette a helyet, amit már jó előre kinézett magának. Egy nagy folyó által kettészelt városkára esett a választása – na meg a hóna alól kicsúszó szórólapcsomag…. Tovább »

Józsi, a részeges angyal – Majomból nem lesz Madonna

Józsi persze rögtön elaludt a költő zsebében, hiába próbálta az kirázni belőle. – Na, már megint egy önkényes kabátfoglaló! – morgott a férfi, és megcibálta az angyal tollatlan szárnyát. Józsi csak úgy, alvás közben rúgott egyet a költőbe, aki erre kiesett kabátjából, beleszédült a vízbe, és elúszott, mint a dinnyehéj. Józsi szeretett álmodni. Az álmai… Tovább »

A Teremtés pillanata

A Teremtés pillanata. Amikor hirtelen megérzel valamit. Valami megszületni készül. Valami, aminek még nem tudod a nevét, nem tudod, mivé formálódik majd a kezedben, a szívedben, az agyadban, de már létezik. Lélegzik, lüktet, dalol benned. Akár egy bimbó, burkában készülődik, hogy kiszakadjon a világra egyszer. Hogy mikor és hogyan? Az már csak rajtad áll. Az… Tovább »

“Jóban – rosszban”

Ma egy esküvőre vagyok hivatalos, és ennek kapcsán kicsit elgondolkodtam – igen, már megint nem figyeltem eléggé – szóval, elgondolkodtam azon, hogy miért is házasodnak az emberek. Miért kötjük hozzá az életünket egy másik ember életéhez, és milyen ígéretet teszünk egymásnak ezen alkalomból? A legtöbb esküvőn elhangzik, de ha nem is hangzik el, benne van… Tovább »

“Te is szólalj meg” – Zorán

“Ha már itt vagyunk, ne csak némán nézzNe csak figyeld azt, hogyan zajlik az egészNe sajnáld önmagadHasználd a szárnyadatHa látod azt, milyen mély a lentHa érted azt, hogy ez mit jelentNe hallgasd el, ami szól ott bentÉs ne menj továbbMert számítok rád Hogyha halkul már a régi kesergőHa már itt vagyunk, ahol fordul az időS… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – mire tanít a tévé?

Hogyan is működik a televízió? Különböző csatornákon különböző műsorokat nézhetsz. Választhatsz, hogy melyiket akarod. A választásnak eszköze is van, úgy hívják: távirányító. Választhatsz horrorfilmet, választhatsz vígjátékot, természetfilmet, sportműsort, vetélkedőt – bármit választhatsz.  Ha választottál, akkor attól kezdve az a műsor látszik a képernyőn, az összes többi meg nem látszik. Mintha nem is lenne. Számodra nincs… Tovább »

Szeretetvizsga

Ezen a Földön VALAMENNYIEN a Szeretet nevű tantárgyból vizsgázunk. Mindannyian – bevándorlók és őslakosok egyaránt – és minden nap. Igen, eljött a vizsgaidőszak! Egy általam nagyra tartott bölcs ember egyszer azt tanította, hogy nekem mindig több kenyeremnek kell lennie, mint amennyi köve van a másiknak. Tehát nem kerítésemnek. Nem golyómnak. Nem bombámnak. Nem késemnek. Nem… Tovább »

Ketrecharc

Hívő – vagy hitetlen. Fekete – vagy fehér. Férfi – vagy nő. Fradi – vagy Diósgyőr. Magyar – vagy idegen. Vörös – vagy narancssárga. Fiatal – vagy idős… Évezredek óta, naponta újabb és újabb ötlet – egy újabb elem a rácshoz, hogy legyen, ami elválaszt minket egymástól – és mi előbb-utóbb mindig bekapjuk a horgot…. Tovább »

Ezotéria kezdőknek – Teremtés vagy jóslat?

Felmerült bennem egy kérdés, amire még nem sikerült választ kapnom, ezért hát felteszem Nektek is, kedves Olvasóim, hátha valaki… (és még mondjátok, hogy nem vagyok optimista,vagy hogy nincs hitem! :-)). Ha megtörténik egy esemény, ami már régóta a fejedben jár, akkor azt vajon Te előre láttad, vagy inkább megteremtetted a gondolatoddal? Vajon a Jóslat egyúttal… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – Szülőálmok

Életem során sokszor az orrom alá dörgölték, hogy én egy idealista vagyok. Egy naiv álmodozó. Hát igen, az vagyok. Hiszek az álmokban. Az álmaink teremtik meg a világunkat. Felsőbb énünkhöz, a Főnökhöz a legtöbben álmainkon keresztül kapcsolódunk. Álmodhatunk “álmunkban”, de álmodhatunk akár ébren is. Ha nem hiszed, hogy az álmaid teremtenek, csak figyeld meg, hogyan… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – a Teremtés Hálója

“Társak vagyunk a Teremtésben.” Amikor először hallottam ezt a mondatot – úgy emlékszem, hogy Szepes Máriától – azonnal éreztem, hogy ez így van. De sokszor elbizonytalanodtam abban, hogy  hogyan  működik. Megkértem hát a Főnököt, mutassa  meg nekem, hogy is van ez. Behunytam a szemem, és egy fénylő energiahálót láttam a térben lebegni. Ez a Háló… Tovább »

Tanulmányút képviselőknek

Már megint nem figyeltem oda egy kicsit, és máris ötletem van! Küldjük el a parlamenti alkalmazottainkat – igen, a tisztelt képviselőinkre gondolok – egy hónapos tanulmányútra a való világba! Kezdetnek, mondjuk, töltsenek egy hetet összeszerelő munkásként egy multinál, aztán a következő héten álljanak sorba segélyért a munkaügyi központban, aztán éljenek egy kicsit az utcán hajléktalanként… Tovább »

“Mondd, mit érlel…”

Különös utakra terel engem a Főnök mostanában. Lezárt előttem minden ösvényt, ahol eddig jártam, és idegen tájak felé lökdösött. Persze, jól van ez így, hiszen nekem mindent látnom kell, meg kell élnem  minden érzést, be kell járnom minden földi utat. Mert tudnom kell mindent. Nem sejtenem. Nem hinnem. TUDNOM. Most olyan munkát adott a Főnök,… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – Vízszintes…. függőleges…

  Mi, élőlények ezen a síkon osztozunk  az energián.  Ha Te többet használsz, nekem kevesebb jut, ha én zabálok, Te éhezel. Ráadásul az energia lassan lefelé szivárog. Elfogy, elillan a terünkből. Mi a megoldás? A megoldás függőleges: többletenergiát csak magasabb forrásból hozhatunk be a mi síkunkra. Vannak emberek, akik ezt tudják. Néhányan közülük teszik is. … Tovább »

Ezotéria kezdőknek – Gyúrj agyban!

És azt tudtad, hogy a képzeletedet használhatod bármilyen tevékenység gyakorlására? Gyúrhatsz agyban!!! Jó példa erre az én esetem is. Új munkámhoz meg kellett tanulnom, hogyan lehet egy fúrógépet két percen belül összerakni. Azt gondoltam, hogy ez aztán nem lehetséges.  De mások megcsinálták. Mikor szerdán este eljöttem a tanfolyamról, nekem legalább négy perc kellett hozzá. Mondtam… Tovább »

Heltai Jenő – Koncz Zsuzsa: Szabadság

Heltai Jenő : Szabadság Tudd meg szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg: Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, Alázatot lenézi, meg nem óvja Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki Vagy forró, vagy hideg , de… Tovább »

Mint Berger…

Álltunk a sorban szépen rendesen a mosogatógépeiről és fúrógépeiről híres nagy multicég portája előtt. Volt időm, tehát elgondolkodhattam életem folyásán, az eddig bejárt utamról, meg arról is, hogy vajon mi áll még előttem, mit kell még átélnem, mit kell még megtanulnom, és persze leginkább arról, hogy most miért ez, és milyen lesz ez, ha már… Tovább »

Hogy ne legyen a világunk ennyire “szar”…

Csak képzeld el…  …ha megtennénk azt, amiről ez a fiú beszél… …ha elterjedne ez az országunkban… …a világon először… …ha nem várnánk a szomszédra… …vagy éppen másra… …ha elkezdenénk MI… …ha TE elkezdenéd… …és nem hagynád abba… MI TÖRTÉNNE NÉHÁNY HÓNAP ALATT EBBEN A MI KICSIKE HAZÁNKBAN?   Szerintem nagyhatalommá válnánk. És ehhez nem kell… Tovább »

“Gondoljátok meg, proletárok…”

Na, ezt “gondoljátok meg, proletárok”: József Attila: Egy spanyol földmíves sírverse   Franco tábornok besorolt ádáz katonának, nem szöktem meg, mert féltem, agyonlövet úgy. Féltem – ezért harcoltam a haddal a jog s a szabadság ellen Irun falain. S így is elért a halál.  ... Tovább »

“Szükséged van rám?”

Valahol találtam. Nem ismerem a szerzőt, de ellopom:   “Szükséged van rám? Itt vagyok!     Te nem láthatsz engem, de Én vagyok a fény, ami téged láthatóvá tesz. Te nem hallasz engem, de Én a hangodon beszélek. Te nem érzel engem, mégis Én a kezed ereje vagyok. Én eredményessé teszlek annak ellenére, hogy az… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – vannak napok…

Vannak napok, amikor küzdeni kell. Vannak napok, amikor a sok szemét, amit magamba engedtem, felduzzasztja tudatalattim szennyesebbik részét, és elönti tudatomat a mocskos áradat. Na, ekkor kell küzdeni. Kiemelni fejemet a kavargó szutyokból, magasra, fel, az ég felé. Kiemelni kezemet, és felnyúlni a fénybe, felnyúlni egészen a Teremtőig. És tudni, hogy Ő figyel rám, és… Tovább »

Fénydarazsak

A fiú egy buborékban utazott a végtelen űrben. Egymás után hagyta el az általa ismert összes világot, elhagyta a Meg Nem Nyilvánult Dolgok Óceánját, és csak repült tovább a Semmiben. Mozdulatlanságba dermedve utazott. Tiltott volt minden mozdulat. Szó nem hagyhatta el az ajkát, nem ölthetett alakot egyetlen gondolat sem, nem érezhetett semmit. Mégis élt, mégis… Tovább »

Pénzvámpírok

A pénz olyan, mint a vér. Folyik, kering, biztosítja a cserét a gazdaságban, ahogy a vér folyik, kering az ereinkben, biztosítja az anyagcserét a sejtjeinkben. Ha kifolyik a pénz a kezünkből, ha kifolyik a vér a testünkből, végünk van. Tudod-e, hogyan hívjuk azt a lényt, aki az emberek vérére szomjazik? Akit végtelen gonoszságában, határtalan mohóságában… Tovább »

Kell – nem kell?

Kicsit nem figyelek oda, és máris töprengek… Most éppen azon, hogy ha valahol meghirdetnek egy állást, amit megpályázok, a végzettségem megfelelő, aztán megírják, hogy “sajnos nem Önt”, akkor miért hirdetik meg másnap újra? Vajon miért nem hívnak be legalább egy beszélgetésre, ha nekik kell az állásra valaki, én meg elvállalnám? Most akkor kell valaki, vagy… Tovább »

Milyen íze van a légynek?

Jubilálok. Száz kilós lettem. Ajajjj! Nem szeretek száz kilós lenni.  Két hónappal ezelőtt még kilencven voltam. De hát ettem. Mindent megettem, ami nem ugrott el előlem. Így aztán száz kilós lettem. A fenébe… Ráadásul itt nálunk, a negyediken súlykorlátozás van. Száz kilósnál nehezebb ember nem lakhat itt.  Baj lesz, ha nem vigyázok!! Na nem baj,… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – Te Olyan vagy…!

Mondták már Neked, hogy Te “ilyen”, vagy “olyan” vagy? És Te mondtad  már valakire, hogy “ilyen”, vagy “olyan”? Gondolkodtál már azon, hogy ez mennyire igazságtalan? Persze, ha neked mondtak már ilyet, akkor ezt a saját bőrödön is tapasztalhattad. Biztosan tiltakoztál is ellene, vagy szomorkodtál miatta, esetleg jól megsértődtél – vérmérsékleted szerint – de ez azért… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – A farok csóválja?

“Nehogy már a farok csóválja a kutyát!” Ismeritek ezt a mondást? Tuti, hogy igen. Gondolom, tudjátok, mit jelent, és használtátok is már! Abban is biztos vagyok, hogy egyet is értetek vele. Na, most akkor én is mondok egy ilyet: NEHOGY MÁR A VILÁG TEREMTSEN MEG TÉGED!! Már hallom is az ellenvetéseket: “Dehát a világ, az… Tovább »

A Hetediken – ki nem Ő?

Igen, a Teremtő… ki is Ő? Hát… Tuti, hogy…  – nem egy szakállas, vén pasi…  – nem ítélkezik felettünk…  – és nem is büntet meg semmiért… – és nem vár el tőlünk semmit… – főleg azt nem, hogy imádjuk… – és azt sem, hogy féljünk tőle… – nem kell neki áldozatot bemutatnunk… – nincs a… Tovább »

A Hetediken – a küldetés

Nem is olyan nagyon régen – majdnem ötven földi évvel ezelőtt ott álltam a Teremtő mellett a hetedik síkon. Éppen indultam a harmadikra. Ő rám nézett, és megkérdezte: – Mihez kezdesz majd az életeddel? – Nincs tervem, Uram – mondtam én kicsit szégyenkezve – az előzőt is jól elcsesztem. Pihennék egy kicsit.. majd lesz, ahogy… Tovább »

Reggeli dal

Reggel van. Már felébredtem, de nem mozdulok. Még a szememet sem nyitom ki. Ráér az még… Csak fekszem az ágyon, és hallgatom a város reggeli zajos csendjét.  Hamarosan felkelek és felöltözöm. Felveszem a ruháimat, csuklómra csatolom az órámat, zsebre vágom a mobilt… és magamra öltöm a negyvenkilenc év kabátját. Jó kis kabát, csak kicsit már… Tovább »

A boldogító cipő

Egyik hét végén elkísértem valakit Budapestre. Ő egy ThetaHealing tanfolyamon vett részt boldogan, de én a tudatállapot-módosítás egy másik – sokak által ösztönösen művelt, ám erről az oldaláról tudatos szinten szintén kevéssé ismert – módját választottam: gyakorlatilag “szétplázáztam” az agyamat. Miután futottam néhány kört, és átengedtem magamon a “minek ez nekem”, a “mi kerül ezen… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – ki vagy Te?

“Emlékezz rá, hogy ki vagy!” Az egyik kedvenc mondatom egyik kedvenc filmemből. Tudjátok, hol hangzik el ez a mondat, ki mondja kinek, és mikor, milyen szituációban? Nyomozzatok kicsit. Annyit segítek: ott lesz, ahol végképp nem keresnétek…   Szóval… ki is vagy Te tulajdonképpen? Az biztos, hogy nem a test vagy, hiszen az a Tiéd –… Tovább »

Hogy lehet?

Valamikor réges régen, egy távoli… iskolában közgazdaságtant – leánykori nevén politikai gazdaságtant – is tanultam, mégsem értek – vagy talán épp ezért nem értek – valamit: Valaki magyarázza már el nekem, hogyan létezhet egy társadalomban egy időben munkanélküliség, éhezés, és megműveletlen termőföld? Ez “noooormális”?  Szerintem nem. Van ugye egy szükséglet: ennivaló kellene. Rendelkezésre áll az… Tovább »

Holdfény-tánc

Ahogy haladtak lefelé az úton, az erdő fái egyre ritkulni kezdtek. Végül elhagyták az utolsót, és ekkorra az út is elfogyott a lábuk alól. Meredeken szakadt le előttük a hegyoldal, és lent a mélyben ott táncolt a holdfény a láthatárig nyújtózó óceán felszínén. A két gyerek még sohasem látott ilyet. Leültek egy sziklára,  nézték a… Tovább »

Hányan halnak meg Érted?

Tudod-e, vagy legalább sejted-e, hogy a világ sötétebbik felén hányan nyomorognak, hányan szenvednek, hányan halnak meg azért, hogy Te itt, Európa közepén úgy élhess, ahogy élsz? Hányan halnak meg azért, hogy Te egyre olcsóbban juss egyre gagyibb ruhához, élelemhez, hogy plázákban szórakozz gondtalanul, hogy a legújabb digitális őrületben legyen részed minden nap, hogy valóságshow-val hülyíthesd… Tovább »

Ha elhiszem

Ha elhiszem, hogy nem történik semmi – akkor nem történik semmi. Hiába kavarog belül valami nagy dolog, hiába rendeződnek erőterek apró gondolatmagocskák körül, hiába feszít egyre jobban a születés fájdalma, hiába… egyszer csak kialszik minden fény, egyszer csak üres csend, fagyott rend lesz belül, csak egy soha meg sem született halott gyermek sír  valahol… Hány… Tovább »

Holdsugár és Holdárnyék

Aranypille szeretett a folyó partján aludni. Ezt bátran meg is tehette, mert Átokmancs szó szerint iszonyúan jó testőr volt. Még egy bántó gondolat sem születhetett meg senki fejében  megtorlatlanul. A fiúnak is meg kellett gondolnia, hogyan szól a lányhoz, hogyan érinti, vagy hogyan közelít felé. Utálta is rendesen a tigrist, de Aranypille kedvéért megtűrte. Azért… Tovább »

Átokmancs

Igen, a folyó elrejtette a kristályt az avatatlan tekintetek elől, de a két világban látó lények mindent láttak és mindent tudtak. És volt közöttük egy, aki már régóta követte a fiút és a lányt. Átokmancs roppant kíváncsi természetű szellemtigris volt. Mindent meg akart szagolni, és meg akart kóstolni. Mostanában főként ezt a két csupasz majmocskát… Tovább »

Smaragdsziget

A fiú szeretett volna valamit adni a lánynak. Valami gyönyörűt, az együtt eltöltött első éjszakájuk emlékére.  – De mit is adhatnék, ami méltó ajándék lehet? – töprengett – Hiszen bármit szeretne, azt megteremtheti magának ő is…  Gondolkodás közben szórakozottan belemarkolt a folyóparti kavicsos fövenybe, és ujjai valami simára és melegre tapintottak. Mélyebbre ásott, és a… Tovább »

Fogságban

Ahogy a varázsló ment az erdőn át, egyre inkább úgy érezte, hogy nem halad olyan gyorsan, ahogy kellene. Egyre nehezebbé vált minden lépés, a levegő egyre sűrűbb lett, végül már nem is levegő vette körül, mintha egy mocsár fenekén, felkavart, rothadó iszaptól átláthatatlanná vált vízben kellene megküzdenie az előre jutásért. Noha az erdő minden fáját,… Tovább »

Kitéphetetlenül

IGEN! IGEN! IGEN! IGEN! Igen, mert szívemben ott virágzol. Gyökeret vertél ott kitéphetetlenül. Igen, mert a Lélek Földjén járva nem tudom már, hogy hol kezdődik a Te kerted,  és hol végződik az enyém. Tehát IGEN!   Ezért most megfogom kezedet, és végig elkísérlek az Úton, mely kettőnknek elrendeltetett, legyen az bármilyen hosszú, vagy bármilyen rövid,… Tovább »

A jutalom

Az Öreg – jó szokásához híven – hosszasan hallgatott, és Varázsló egész valójában ott érezte őt magában. Végül megszólalt: – Megcsináltad! Sikerült végre! Vedd hát el jutalmadat! Mit szeretnél? Lehetsz akár egy új világ Teremtő Istene. Maradhatsz a Föld Ura. Vagy taníthatod a fiatal lelkeket. Kérhetsz bármit. Mit szeretnél, mondd? – Bármit kérhetek? Tudod Te… Tovább »

Eljön az idő

Amikor fájdalmat érzel, már hiába gondolod, hogy “nem lenne szabad fájnia”. Ha ordítanod kell, ne hallgass az okosokra, akik szerint minden úgy jó, ahogy van. Ha ki kell mondanod dolgokat, akkor csak mondd ki, és ne törődj vele, mi lesz az “ítélet”. Majd eljön az ideje annak is, amikor a Téged elítélők elítéltetnek. Majd ordítanak… Tovább »

Újra

A kis barlang bejáratát sűrűn benőtték a bokrok, beszőtték az indák. A varázsló hosszú idő óta most először használta kardját, és hálásan köszönte meg neki a segítséget. – Lám, milyen szerencse, hogy megtartottalak! – mondta halkan, és belépett az üregbe. A szemközti falon halványan ugyan, de ott parázslott a jel. A csillag, amit sok évezreddel… Tovább »

Özönvíz előtt

Ha hátradőlök, becsukom a szemem, és gondolatban kis darabkáiból összerakom fejemben a világ képét, a Való Villától a szociális érzéketlenségig, a jobb sorsra érdemes közösségi háló divatbemutatós, semmiről csevegős kocsmává züllesztésétől a média lenullázásáig, a plázától az összevizelt aluljárókig, az intézményesített hazug gonoszságtól a bezárt templomajtókig, az anyagba roggyantságtól a “csakazértis szerelem” fel nem vállalásáig,… Tovább »

Száműzetés

A nehéz kehely nem sebezte fel ugyan a varázsló fejét, de jó nagy dudort varázsolt a koponyájára. – Takarodj a szemem elől, Te tesze-tosza bűvészinas! – kiabált vele a boszorkány – Hát nem tudsz végigcsinálni rendesen egy igazi varázslatot? Hát mikor állsz már talpra végre? Csak fekszel egész nap a medvebőrön a kandalló előtt, és… Tovább »

Csak szeress!

Csak szeress! Ha csak ez az egy életünk van, akkor azért.Ha végtelen az utazás, akkor meg azért.Ha van Isten, akkor azért.Ha nincs, akkor meg azért.Ha Téged is szeret valaki, akkor azért.Ha nem szeret senki, akkor meg… azért. Csak szeress… csakazértis!  ... Tovább »

Pápai séták

Tizennyolc éves koromig Pápán éltem. Itt voltam félénk, magányos kisgyerek, itt szereztem azokat a sebeket, amelyek egész felnőtt létemet meghatározták, és amelyekről azt hittem, hogy begyógyultak rég. Sajnos, ez nem így van. A kezeletlen, kitisztítatlan sebek  valóban beforrhatnak, gyógyulni látszanak, de az idő nem orvos, csak dilettáns. Hályogkovács. Ezek a sebek rejtett lelki gócpontokká válnak,… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – Másnap

Másnap reggel Józsi kedvenc kukájában ébredt. – Vigyen el a francrosseb, Jehova bácsi! – morogta kifent magyar bajusza alá, de aztán inkább gyorsan megborotválkozott egy rögtönözve kitúrt, alig használt női borotvával. Szokásos reggeli tócsagyártó körútja után komótosan átlapozott egy főzősújságot, majd tekintetével gyengéden végigsimított egy arra járó tejszállító autón. Ettől aztán rögtön rosszul is lett…. Tovább »

Trikó halála

Trikó az én macskám volt. Költözködtünk éppen, amikor felbukkant a háromszínű cica a régi házunk udvarán. Amint meglátott, odaszaladt hozzám, a lábamhoz törleszkedett. – Leszel nálunk macska? – kérdeztem tőle. – Miau – mondta ő, tehát ebben megegyeztünk.    Trikó beköltözött a házba. Nappal többnyire a nappaliban aludt, és ez jól is volt így, hiszen… Tovább »

Szentséges pláza

Hallottam egy jó ötletet valakitől. Az illető hölgy azt javasolta, hogy építsünk december 24-én egy nagy plázát valahol, és ünnepeljük azt, ezt az egész Jézus-izét meg hagyjuk a fenébe! És tényleg!!  ... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!