“A szeretetnél nincs nagyobb erő” ... Tovább »
Fonográf – Karácsonyi dal
“A szeretetnél nincs nagyobb erő” ... Tovább »
“A szeretetnél nincs nagyobb erő” ... Tovább »
Aggódás
Az aggódó lélek mindig megtalálja a maga aggódni valóját. ... Tovább »
Köszi szépen!
Kedves ismeretlen jótevőm! Őszinte hálával köszönöm meg Neked, hogy tegnap megszabadítottál a postaládánkban lapuló boríték tartalmától! Minden bizonnyal néhányszáz forintot érő TESCO-utalvány volt benne, így aztán mehettem volna az áruházba bolyongani, tolongani, válogatni… szóval pénzt költeni. Ennek terhét Te nagylelkűen levetted a vállamról! Azt is köszönöm, hogy az összetépett borítékot visszadobtad a ládába, enélkül talán… Tovább »
Szar ügy
Még ha az is a küldetésed, hogy embereket húzz ki egy pöcegödörből, attól még nem kell szeretned a szart a gödörben!... Tovább »
Van időd?
Mi az, hogy “azt hiszed”? Nekem tényleg van időm! Meg is mutatom Neked… hmmm… de hová is tettem? Rögtön… Pedig tegnap a bulin még megvolt. Hogy milyen bulin? Hát a huszadikon. Tegnap lettem húsz éves!… Mi van? Hogy negyvenkilenc? Na, ne marhulj!!… Hogy néztem-e a naptárat mostanában? Nem néztem. Nincs nekem arra… időm! ... Tovább »
Demokrácia – most!
A demokráciában rejlő nagy esély az volt, hogy mindenki király lehet, aztán valahogy úgy alakult, hogy mindenki paraszt lett. ... Tovább »
A titok
Versmentés: A titok Ha kimondanám, azt úgysem értenéd meg Nem is lehetne kimondani Egy kacér démon játszik életemmel Ajkamon különös dallam fakad Szavak, amelyek nem szavak Minden mosoly egy gondolat: Fájdalmas, sötét, gondolhatatlan Hieroglifa, olvashatatlan Lüktető, éles, dalolhatatlan Éretlen, édes, elmondhatatlan Csillogó, tüskés, elérhetetlen Üvöltő, béna, leírhatatlan… Ha kimondanám, azt úgysem értenéd meg S megőrülnék,… Tovább »
Isten és a kommunizmus
Tegnap a buszon egy ember veszettül káromkodott. Nagyon szidott valakit. Valami pénzügyi bajuszakadás történhetett. Emberünk csak mondta, mondta, ontotta magából az átkokat és különféle válogatott fenyegetéseket, de mindig oda lyukadt ki hogy “a piszkos kommunista!”. Abban már nem vagyok biztos, hogy Istent belekeverte-e a dologba, de ez – ugyebár – népszokás. Hmm… Bizony, bizony… Tovább »
Sajna…
Az emberek olyan furcsák. Sokan nem mondják el senkinek, ha valami – egyedül nehezen megoldható, vagy éppen megoldhatatlannak látszó – gondjuk támad. – Engem ne sajnáljanak! – mondják, és inkább szenvednek tovább. Aztán vannak, akik mégis elmondják, és máris érkezik a válasz a “barátaiktól”: – Ne sajnáltasd magad! Bizony, igazuk is van! Sajnálatra semmi szükség…… Tovább »
Laikus(s) gondolatok
Hát igen, én többnyire laikus vagyok, ezért aztán mindenbe belepofázok jó alaposan, amihez nem értek igazán, de eszembe jut róla valami – ha más nem, akkor legalább egy vicc… De ami mostanában ebben a hazában – sőt ezen a golyóbison – történik, az akkora vicc, hogy attól nagyobbat már nem tudnék mondani… Most a szegénységről… Tovább »
Májusi hó
Megváltozott minden. Majdnem minden. A hajam szürkül, már szinte fehér. Hiába keresem ismerős helyeken a régi Időt. Nincs már ott. Elszelelt. Pedig a patak ugyanolyan. Ugyanúgy locsog-fecseg kövei között a víz. Ugyanúgy tekereg töltésén az ösvény, ahol iskolába menet meg-megálltam, és most is ugyanolyan pitypangkoszorút fonhatnának parján ülve a lányok…ha még erre járnának. A kertben… Tovább »
Ajajj…
A disznóból előbb-utóbb kolbász lesz! ... Tovább »
Bátorság
Észrevetted már, hogy a bátorság és a botorság mennyire közel áll egymáshoz? Csak egy betű a különbség. Na meg az eredmény. ... Tovább »
Ha esik
Ha szép idő lesz ma, akkor kirándulni megyünk. Ha esik – akkor moziba. ... Tovább »
Gyertyaláng
Istenem, én már nem szeretnék senki és semmi sem lenni. Talán csak… Talán csak egymáshoz bújó párokat csókoló, akácvirágról suttogó szél… Talán csak tóparti tábortűznek alig lélegző, parázs-szikra-fénye… Talán csak rég elfelejtett, néma templomokban finoman lüktető erő… Talán csak félszegen imbolygó gyertyaláng egy magányos kunyhó gyantaillatában… Igen, csak ennyi. Gyertyaláng. ... Tovább »
…és azt tudtad…??
… hogy a meditáció ugyanúgy felszabadít a gátlásaid alól, mint az alkohol, csak a meditáció ingyen van, és nem leszel másnapos tőle! Ráadásul kevesebb tanulással jobb eredményt érsz el a suliban, csökken az alvásigényed, tehát több időd lesz bulizni! 🙂 Továbbá a meditációs csoportokban könnyen megismerkedhetsz érdekes emberekkel – akár ellenkező neműekkel is… Hát…hajrá fiatalok!!… Tovább »
“A világ végén” – Bikini
Hmmm…. tényleg ilyen világot akartál? “Már nem számít mi volt a múltadMár nem számít, megtanultadMár nem csábíthat semmi se jóraHogy vagy, vagy nem az mindegyAhogy állnak a dolgok és ülnek ütésekÉs szenvedések a szenvedélyekHajnal van és kibírhatatlan,Hogy vagy, vagy nem az mindegyMikor magára ránt egy világvárosAhogy kibérli álmod az álomgyárosÉs megfesti képed, hogy kép a… Tovább »
“A bárányok a réten hallgatnak…” – Bikini
... Tovább »
Hát nem mindegy?
Az emberek olyan furcsák. Nézd meg őket reggel az utcán. Megfigyelted már, hányan mosolyognak? Szinte senki. Szinte mindenki komor pofával rója az útját, megy onnét, ahol nem érzi jól magát – oda, ahol meg utál lenni… Tök jó ez, nem? Hát nem. Hát nem lenne jobb mosolyogva élni? Összefogni, a közös jóra törekedni, ennek megfelelően… Tovább »
Miért a tükröt…?
Az emberek olyan furcsák. Többnyire a másik embert akarják “megjavítani”, ahelyett, hogy önmagukon dolgoznának. Önmaguknak mindent elnéznek, bezzeg, ha a másik hibázik egyszer…! Mintha reggelente a tükröt borotválnánk meg, vagy rúzsoznánk ki. Attól mi még nem leszünk szépek! ... Tovább »
Csapda
A fiú lassan rájött, hogy az általuk teremtett világ nem engedi el őt. Hiába próbált hazatérni, bármerre indult el, újra és újra visszapattant egy számára láthatatlan valamiről. De nem adta fel. Egyre nagyobb erővel feszült neki a buroknak – és a burok ugyanakkora erővel pattintotta őt vissza a bolygó légkörébe. – Na, ezt jól megcsináltam…. Tovább »
Máté 23-23
Holnap, azaz szeptember 23-án lesz éppen 23 éve, hogy megszületett I. Szabó Máté Tamás, a trónörökös. A Szabó családban egyébként divat szeptember végén születni, olyannyira, hogy az anyám és a testvérem is szeptember 24-én született. Máté néhány órát sietett, de azért ez még belefér. Így kapott az én anyám születésnapjára hol egy gyereket, hol egy… Tovább »
Otthon
Végül nem kell majd más, csak néhány pár kéz. Az egyik legyen ráncos, akár az enyém. Nem lesz baj, ha kicsit megrágta már az idő, csak mindig ott legyen, amikor símogatásra vágyom, vagy ha kedvem támad csókot lehellni rá… Legyen néhány dolgos és erős. Biztos fogású, és mégis gyengéden kezembe símuló. Folyton változó, és mégis… Tovább »
Ha hagyod…
Mindenféle szeméttel etetnek – ha hagyod… A fejed felett döntenek Rólad – ha hagyod… Napi 12 órát dolgoztatnak – ha hagyod… Ezért minimálbért fizetnek Neked – ha hagyod… Azt még meg is adóztatják – ha hagyod… Aztán hirtelen elveszik a munkádat – ha hagyod… 90 napig alamizsnán élhetsz – ha hagyod… Aztán már azon… Tovább »
Az utolsó harminc…
A férfi megélt már jobb időket is. Gyermekkorában nem vetette fel családját a pénz, de mindig volt mit enni, volt ruhája, meleg szobája. Sokszor szeretett volna valami szépet: új játékot, horgászbotot, fényképezőgépet… nem tellett rá. – Ha megnövök, sok pénzem lesz. Mindent megveszek a gyerekeimnek, amit csak kívánnak! Ne legyenek ilyen szerencsétlenek, mint én! –… Tovább »
A csillag
A fiú egy ötágú csillagot rajzolt a barlang falára. Négy alsó ágához sorban odakörmölte kedvenc mondókájának szavait: “Akarni”, “Merni”, “Tudni”, “Hallgatni” A lány egy ideig fejét csóválva nézte a rajzot, majd hirtelen huncut mosoly villant fel a szemében. A falhoz lépett, és a csillag csúcsára kör alakban felírta ő is kedvenc mantráját: “Szeretni” A fiú… Tovább »
Egy hónap a járdán
Ma délután, ahogy néztem a tévét, hirtelen támadt egy ötletem. Mi lenne, ha valamelyik valóság-showman csinálna egy olyan showt, amelyben a magyar felső tízezerből kiválasztott emberek eltöltenének egy hónapot igazi hajléktalanként Budapest utcáin és terein, mondjuk, a téli időszakban… A filmet aztán kötelezően megnézetném az összes képviselővel, egyéb politikussal. Hát ez jutott eszembe, ha valaki… Tovább »
Marinap
Józsi már hajnali négykor a piacon tipródott. – Hű, de hideg van máma! – bíztatta magát, és hirtelen ivott egy felest. Aztán még egyet…kettőt… és hat óra lett egyszerre. – Na, mi kéne, ha vóna, jó ember? – kérdezte tőle egy vasorrú bába – külsejű virágáruslányka. – Virágot szeretnék… – ábrándozott az angyal és zavarában… Tovább »
Utazás
Az utak mindig véget érnek. Az utazás viszont végtelen. ... Tovább »
Valami születik
– Valami születik. Érzem. De kicsoda, vagy micsoda? – kérdeztem Józsitól. – Persze! Születik, mi? Tudod, mit érzel, haver? Azt a nyóc felest, amit megittál! – dobta be a magáét az angyal. – Te is érzed? – fordultam a varázslóhoz. – Én tudom is. De nem mondhatom el. – mosolygott csendesen a mágus. – Naná,… Tovább »
Ébredés
Tegnap estére eléggé elfáradtam, ezért korán elaludtam. Már sötét volt, amikor hirtelen felébresztett a telefonom csörgése. Álmosan és morcosan vettem fel a telefont. A vonal másik végén kedvenc Gizibankom jelentkezett be a szokásos szöveggel: azonosítás, hangfelvétel, satöbbi… de aztán a beszélgetés váratlan fordulatot vett. – Kedves Szabó Károly Úr – mondta a határozott férfihang -,… Tovább »
Amikor
Amikor úgy érzed, hogy odaértél… Amikor eldöntöd: eddig, és nem tovább… Amikor halkan szólsz a többieknek: Ti csak menjetek, én már… Amikor a többiek csak szótlanul állnak, majd lehajtott fejjel, lassan elindulnak… Amikor végleg egyedül maradsz… Amikor teljes lesz körülötted a csend… Amikor puhán átölel a béke… … akkor talán megértetted, hogy mit jelent ez… Tovább »
Gyönyörű sebhely
A Rudabányai tó gyönyörű. Eddigi életem egyik legnagyobb élménye volt a partján ülni, és hallgatni a csendet. Úgy éreztem, hogy végre megérkeztem valahová. Úgy éreztem, hogy itt végtelen ideig lehetne élni… Ez a tó egy sebhely. Egy tájromboló tevékenység eredményeképpen született. Egy külszíni bánya területén. Jin és jang. Már megint. Mint mindig… ... Tovább »
“Egy életre szól” – Omega
... Tovább »
Ha…
... Tovább »
(Szabad)napi gondolat – 2014.08.09.
Nincs az a tegnapi fánk, amit egy kávéhoz meg ne lehetne enni! 🙂 ... Tovább »
Napi gondolat – 2014.08.08.
Néha esik. ... Tovább »
Mese a királykisasszonyról, akit elrabolt a sárkány – Lily Water
Mese a királykisasszonyról, akit elrabolt a sárkány Élt egyszer Nekeresd várában egy királykisasszony, akit egy hatalmas sárkány szomorú fogságban tartott. A királykisasszony nehéz vasajtaja előtt hevert a sárkány, úgy őrizte. Jöttek a bátrabbnál bátrabb kalandvágyó ifjak egymás után, hogy megmentsék, de egyiknek sem sikerült. Voltak, akik a vár rémítő külseje láttán már meghátráltak, voltak,… Tovább »
Napi gondolat – 2014.08.07.
A közhely mindaddig közhely, míg hátba nem vág. ... Tovább »
Napi gondolat 2014.08.06.
Mikor a tükörbe nézel – magadat látod. ... Tovább »
Napi gondolat – 2014.08.05.
Valamit megtanulni – hosszú idő. Valamit megérteni – csak egy pillanat. ... Tovább »
Az ablakon át
Eszter nagyon szerette ezt az öreg, de varázslatos, titkokat bújtató házat. Persze, nem azért, mert úgy hívták, mint régen eltávozott nagymamáját: Sári. Bár, ki tudja… talán egy kicsit azért is. Igen, ő is ilyen rejtélyes volt. Ilyen soha el nem mondható titkokat őrző, mosolygós, és mégis szomorú… hallgatag, és beszédes szemű… Mióta hazaköltözött Párizsból, hetente… Tovább »
Napi gondolat – 2014.08.04.
A nem kért segítség valódi neve: erőszak! ... Tovább »
Napi gondolat – 2014.08.03.
A sonka – az sonka. Hiába hívjuk halnak. ... Tovább »
Napi gondolat – 2014.08.02.
Attól, hogy valaki pap, még lehet rendes ember! ... Tovább »
Nem besz@rni…
Egyszer nagyon régen – volt már vagy nyolc-kilenc éve is -, amikor a lányom énekelni kezdett Völler Adélnál, mindenki “Adél nénijénél” – szóval egyszer régen mentem a lányom fellépésére a veszprémi HEMO-ba. Korán érkeztem, de már kiszűrődtek az öltözőből a skálázás szokásos hangjai: lalalala-lalalala… Egyszer csak hirtelen szövege is lett a dalnak, és én döbbenten… Tovább »
Napi gondolat – 2014.08.01.
Nincs szivárvány eső nélkül. ... Tovább »
Cél-kitűzve!
Mostanában egyre többször kérdezik tőlem, hogy kitűztem-e már a céljaimat. Nos, én inkább az áramlattal szeretek haladni, és ami jön, azt fogadni és megélni…de lehet, hogy ezt rosszul teszem. Ezért hát most kitűzöm a célomat! Az én célom, hogy az embereket felébresszem, és rávegyem őket arra, hogy vegyék végre kezükbe, és irányítsák TUDATOSAN a sorsukat…. Tovább »
Napi gondolat – 2014.07.31.
A választás, az mindig “igen” és “nem” – méghozzá egyszerre! ... Tovább »
Józsi, a részeges angyal – Karbantartás
A rettenetes, faltól-falig sötétségben csak Cicuka szemei világítottak. Aztán azok is pislákolni kezdtek, és kisvártatva ki is aludtak. Józsi nem örült ennek igazán, de hamar belátta, hogy ez is jó lesz majd valamire. Csak még nem tudta, mire. – Na, a francrossebbe, ebben is elemet kell cserélni! – köpött az angyal fülébe egy tejszagú száj… Tovább »
Napi gondolat – 2014.07.30.
Bárhová megyek – ott leszek én is! ... Tovább »
Józsi, a részeges angyal – Mi van a plázán túl?
Hat csípős-savanyú leves múlva Cicukának mégis mehetnékje támadt. – Na menjünk! – törleszkedett Józsi bajszához. – Mi van, Plázakandúr – tépte le fejéről a macskát az angyal – nem ízlik a léd? – Nekem is jár egy kis kikapcsolódás – pislogott ártatlanul Cicuka – kukázni akarok! – Nekem nyolc. Esetleg fél kilenc – ásított egy… Tovább »
Napi gondolat – 2014.07.29.
Bármi, amit csinálsz – megszentelhető! ... Tovább »
Éjszakai őrség
A boszorkány sok-sok éjszakán át őrizte a gyermek álmát. Ült az ágy mellett, és a Világok Könyvéből olvasott fel a mindig nyugtalanul alvó csecsemőnek. Néha belenyúlt a lelkébe, többször a testébe is – ahányszor csak alkalma nyílt rá. És persze – védte őt. Ő tudta, a gyermek pedig érezte, hogy mekkora szükség van erre. A… Tovább »
Napi gondolat – 2014.07.28.
Sohasem tudhatjuk biztosan, hogy végül ki gyógyít majd kit… ... Tovább »
Napi gondolat – 2014. 07. 27.
Sokszor arra van a legnagyobb szükségem, amit legkevésbé szeretnék. ... Tovább »
Napi gondolat – 2014. 07. 25.
Aki a sárban hempereg, az bizony sáros lesz, hiába vigyáz! ... Tovább »
Kegyelem – Reményik Sándor verse
Reményik Sándor Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből… Tovább »
Egy könyv, amit “mindenkinek látni kell” – Robert Betz: Lépj ki a régi cipődből!
“Minél többet figyelem az embereket magam körül, annál inkább az a meglátásom, hogy a nyugat-európaiak többsége mély álomban van. Úgy élik az életüket, mintha valaki beadott volna nekik egy nyugtató és altató injekciót, amelynek hatása több évtizeden keresztül is kitarthat, egyes esetekben egészen a sírig. Ez azt jelenti, hogy sokan úgy halnak meg, hogy valójában… Tovább »
Másenka 17
Réka lányom ma lett 17 éves. Bizony, régen volt már az a júliusi este, mikor világra robbant. Csak az áfa-bevallási határidő letelte után volt szabad neki megszületni, és ezt – becsületére legyen mondva – ki is várta. Úgy emlékszem, ekkor fogadott szót utoljára… 🙂 22-én este viszont már nagyon sietett – majdnem a kórházi lift… Tovább »
… néhány könnycsepp, egy korty bor…
A boszorkány már napok óta aludt, de álmában is harcolt. Rúgott, és karmolt, öklével néha odacsapott a varázslóra, aki ölében dajkálta őt. A varázsló tudta, hogy most nem sokat tehet. Ez a boszorkány álma, az ő háborúja. A szavai nem sokat érnek, varázstárgyai pedig elvesztek az úton. Nem tudott mást adni, csak a szívében égő,… Tovább »
Legyen fény!
A varázsló takarított. Kihordott mindent a templomból, és egy kupacba pakolta: keresztet, Jézus-szobrot, az aranyozott Buddhát, Krisnát, a zászlókat, a képeket… Mikor ezzel készen lett, fogta a nagy zsákot, és tartalmát a templom közepére öntötte. A zsákból apró kristályok ömlöttek a kövezetre. Aztán fogta a következőt…aztán a következőt….aztán a negyediket… Mire végzett az összessel, addigra… Tovább »
Holdacska tíz éves!
Holdacska – Szabó Flóra Regina, a lányom – néhány óra múlva éppen tíz éves lesz! Éppen tíz éve történt, hogy Máté fiammal otthon rendezgettük a lakást, és vártuk Holdacska érkezését. A feleségem akkor már egy hete a kórházban volt, mert a doki megunta, hogy folyton elkésik a vizsgálatokról, és nem engedte haza az egyikről… Éppen… Tovább »
Ezotéria kezdőknek – a tévé dícsérete
A tévé egy nagyon hasznos dolog! Ha a fal mellé állítjuk, vagy egyenesen a falra szereljük, megvédi azt a szennyeződésektől, és némi hő- és hangszigetelő tulajdonságai is érvényesülhetnek. Korlátozott mértékben ugyan, de tükörnek is alkalmazható. Ha a helyiség közepén helyezzük el valahol, kiváló térelválasztó elem! Régebbi, doboz formájú készülékek teteje polcként is használható: ízléses kerámiák,… Tovább »
Multi-“orgazmus”
Egyik kedvenc multim – melynek alkalmazottai közül egyébiránt jónéhánnyal találkoztam fenn a “Hegyen” – személyzeti osztályvezetői állást hirdetett. – Ez nekem pont jó lesz! – örvendeztem kellő körültekintés nélkül – tehát nekem már jó volt… Rögtön el is küldtem az önéletrajzomat, és közben megállapítottam, hogy ezt az állásajánlatot szinte rám szabták. Tehát újra jó volt… Tovább »
