A boszorkány éjsötét utakon vágtatott. Holdsugár, az egyszarvú biztos szemmel és biztos lábbal vitte át őt erdőkön és hegyeken, a síkságon és a tengeren. Vitte őt, és vitte a kehelyben a varázsló hamvait. Csak éjjel utazhatott, mert vadásztak rá az emberek. Minden templomban róla beszéltek most a papok. “Megölni! Elégetni! Elfelejteni!” – így szólt a… Tovább »
Néhány korty vér, néhány könnycsepp…
A boszorkány éjsötét utakon vágtatott. Holdsugár, az egyszarvú biztos szemmel és biztos lábbal vitte át őt erdőkön és hegyeken, a síkságon és a tengeren. Vitte őt, és vitte a kehelyben a varázsló hamvait. Csak éjjel utazhatott, mert vadásztak rá az emberek. Minden templomban róla beszéltek most a papok. “Megölni! Elégetni! Elfelejteni!” – így szólt a… Tovább »
Bizony, az agyadat ugyanúgy kell takarítanod, mint a lakásodat! Ráadásul ugyanolyan gyakran! Életünk során összeszedett, dédelgetett félelmeink… a média által belénk gyömöszölt idétlen, körmönfont hazugságok…embertársaink “segítő” szándékú, kéretlenül ránk zúdított igazságai…és még sorolhatnám… Na, ezek szépen megakadályozzák, hogy haladjunk az – életünk ritka ihletett pillanataiban megálmodott, vagy csak spontán módon megmutatkozó – utunkon. Hát bizony,… 
Hirtelen teljes lett a sötétség, hirtelen elnémult a világ. A varázsló lassan feltérdelt, aztán nem mozdult tovább. Csak várt, és figyelt. Nem történt semmi. Évezredek szálltak el. Eltűnt a kint és a bent, egyforma lett a lent és fent. A mágus a Semmiben lebegett. A Semmiben, ami mégis tele volt a Mindennel… Az oltár fölött… 
“Az árnyék az élet igazi kulcsa” “Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított teljességet. Éppen ezért az árnyékot, illetve “sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen… 
Mikor világra jövünk, tudhatjuk, hogy mihez van jogunk. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy milyen esélyeink lesznek ezen jogok érvényesítésére… Hála Istennek – bárki, vagy bármi legyen is az, de leginkább: Szeretet – egy olyan világba érkezünk, ahol jut bőven mindenkinek levegő, fény, élelem és fedél, szabad gondolat és határtalan csillagos ég… na, ehhez van joga… 
A Varázsló rohant az úton. Rohant a templom felé. Körülötte halottak és haldoklók hevertek. És ő érezte valamennyiük végső fájdalmát. Belökte az ajtót, az oltárhoz rohant, és kardjával végigvágott rajta. A kard szilánkokra tört. A Varázsló térdre rogyott, és ordítani kezdett: – Istenem, elég volt! Mit akarsz még tőlem? Ölj meg, nem bánom! Meghalok szívesen!… 
Kellő tehetséggel, vagy kitartással, vagy szerencsével – vagy az ezekből kevert koktéllal – Te is lehetsz sztár. De kellő alázat híján sohasem leszel Művész! ... 
Józsi elködösült tekintettel FOGódzkodott a mozgólépcső korlátjába. – FOGadjunk, hogy mámeg gondolkozol! – FOGta rá Cicuka. – Ja, bocs…- ébredt magára az angyal – nem FOG többé előfordulni! – Na, de most má… – dorombolt Mari – ki FOGja fúrni az ódalam… – A Dokira gondoltam…48 éves…azaz, még csak holnap FOG… Arra gondoltam, veszek neki… 
... 
A világítótorony magányosan állt a tenger partján. Volt ugyan néhány ház a közelében, de egyik sem nézett fel rá, nem törődött vele. A torony tehát magányos volt. Magányosan tette a dolgát. Világított a sötétben. Világított, mert erre született. Világított, pedig senki sohasem köszönte meg, sőt azt sem tudta, hogy hasznát vette-e a valaki egyáltalán… 
Az ember gyereke – mármint aki nem az Avason lakik – azt gondolhatná, hogy itt nálunk csak kő hátán kő terem, és a toronyházak tövében nem sarjad élet az aszfaltból. Ez azonban nem így van, kedves barátaim! Akad itt akkora zöld terület, mint egy rendesebb falu határa, és a fű nagyon gyorsan nő… Ahogy el-elnézegettem… 
Hát kérem, itt az Avason nem maradhat az ember tudatlan. A kontár, csak az esetlegesen helytelen berögződéseken, régi rossz szokásokon alapuló lakáshasználatból eredő erkölcsi és anyagi károk megelőzésére alkották meg bölcs és előrelátó atyáink a “Lakáshasználati tájékoztató” című remekbe szabott iránymutató művet. Terjedelmi okokból sajnos nem áll módomban a teljes alkotást közölni, de engedjétek meg,… 
Íme, az emberi szükségletek piramisa. Ennek fényében kell újragondolnunk egyéni és közösségi létünket, hogy végre ÉLET legyen belőle. Mit gondoltok, megcsináljuk? ... 
Hozzávalók Tészta: – hat kéz (lehetőleg párban) – 1 kg fehér liszt – 1 kalán só – 1 kalán cukor – 4 dkg élesztő – kevés tej – langyos víz igény szerint – némi veríték a dagasztáshoz – macskaszőr (lehetőleg fehér) – minden egyéb, ami beleesik Töltelék: – sonka – tojás – hagyma –… 
A szemét mindenhol ott van. Ott van a testben, ott van a lélekben, ott van a szellemben. Ott van a levegőben, a vizekben, a földben. Ott van az üzletek polcain. Dől ránk az újságokból, rádióból, internetről, tévéből. Egyszer már leírtam, most leírom újra: az újság, a rádió, a tévé – a média – nem kuka…. 
“Ki tudja, mi a siker?” (Mohás Lívia)... 
... 
Sokáig kerülgettem ezt a témát, mert még nem állt össze a fejemben egészen. Most mégis el kell kezdenem, bár még mindig nem tudom, hová fogok a végén kilyukadni. De most már muszáj… Szóval, a pénzről kell beszélnünk. A pénzről, a szolgálóból lett istenünkről. A történet ott kezdődött, mikor az emberek leszoktak a “miénkről” és lett… 
Máté fiam még óvodás volt, mikor egyik este észrevette, hogy “pótnagyszülei” – a szomszéd házaspár – szépen kiöltözve elindulnak valahová. – Hová mentek? – kérdezte tőlük. – Színházba. Megnézünk egy darabot. – válaszolta “Kái néni”, de lehet, hogy “Öcsi bácsi”. Erre az én okos, kicsi fiam teljesen ártatlanul benyögte: – És lesz benne szex? … 