Az Ébredő Fények Temploma

Néhány korty vér, néhány könnycsepp…

A boszorkány éjsötét utakon vágtatott. Holdsugár, az egyszarvú biztos szemmel és biztos lábbal vitte át őt erdőkön és hegyeken, a síkságon és a tengeren. Vitte őt, és vitte a kehelyben a varázsló hamvait. Csak éjjel utazhatott, mert vadásztak rá az emberek. Minden templomban róla beszéltek most a papok. “Megölni! Elégetni! Elfelejteni!” – így szólt a… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – (n)agytakarítás

Bizony, az agyadat ugyanúgy kell takarítanod, mint a lakásodat! Ráadásul ugyanolyan gyakran! Életünk során összeszedett, dédelgetett félelmeink… a média által belénk gyömöszölt idétlen, körmönfont hazugságok…embertársaink “segítő” szándékú, kéretlenül ránk zúdított igazságai…és még sorolhatnám… Na, ezek szépen megakadályozzák, hogy haladjunk az – életünk ritka ihletett pillanataiban megálmodott, vagy csak spontán módon megmutatkozó – utunkon. Hát bizony,… Tovább »

“Adj fényt!”

Hirtelen teljes lett a sötétség, hirtelen elnémult a világ. A varázsló lassan feltérdelt, aztán nem mozdult tovább. Csak várt, és figyelt. Nem történt semmi. Évezredek szálltak el. Eltűnt a kint és a bent, egyforma lett a lent és fent. A mágus a Semmiben lebegett. A Semmiben, ami mégis tele volt a Mindennel… Az oltár fölött… Tovább »

Ruediger Dahlke: A lélek árnyai – Ne keresd máshol az ördögöt – benned van!

“Az árnyék az élet igazi kulcsa” “Jung szerint az árnyék maga a tudattalan. Az a lény, akivel a legkevésbé szívesen azonosítjuk magunkat, ám akit mégis vállalnunk kell ahhoz, hogy elérjük a hőn áhított teljességet. Éppen ezért az árnyékot, illetve “sötét oldalunkat” rendkívül felemásan éljük meg: egyszerre taszít és vonz minket. Mindez külvilágunkban is megjelenik: hiszen… Tovább »

Miért jár az alapjövedelem?

Mikor világra jövünk, tudhatjuk, hogy mihez van jogunk. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy milyen esélyeink lesznek ezen jogok érvényesítésére… Hála Istennek – bárki, vagy bármi legyen is az, de leginkább: Szeretet – egy olyan világba érkezünk, ahol jut bőven mindenkinek levegő, fény, élelem és fedél, szabad gondolat és határtalan csillagos ég… na, ehhez van joga… Tovább »

Az utolsó napon…

A Varázsló rohant az úton. Rohant a templom felé. Körülötte halottak és haldoklók hevertek. És ő érezte valamennyiük végső fájdalmát. Belökte az ajtót, az oltárhoz rohant, és kardjával végigvágott rajta. A kard szilánkokra tört. A Varázsló térdre rogyott, és ordítani kezdett: – Istenem, elég volt! Mit akarsz még tőlem? Ölj meg, nem bánom! Meghalok szívesen!… Tovább »

A karma

A varázsló letette a testét. Kicsit sajnálta, mert jó kis test volt, sokezer évig híven szolgálta őt. De a varázsló megszerzett minden Tudást, legyőzött minden sárkányt, megvívott minden háborút – ez a lét számára többet már nem adhatott. És végül megérkezett a hívás… a Vének hívása.   Büszkén lépett a terembe. Tudott mindent, értett mindent,… Tovább »

Fekete Toll születése

A születés mindig fájdalmas. És persze, szükséges is. Hiszen, ha eljön az idő, a születés ideje, nincs sok választásod: megszületsz, vagy meghalsz…megszülsz, vagy meghalsz.   Fekete Toll a Hegyen született. A Hegyen, ahová gyógyulni küldtek, és én még csak nem is sejtettem, hogy a gyógyulás mennyire más lesz, mint amit vártam… Persze, hiszen amikor a… Tovább »

12 dal – 7. Bíborszél: Őrangyal

Tűző nap vagy tiszta jég,lángvörös vagy égszínkék,felrepülsz vagy földre szállsz?Ahol te vagy vagy ahol én vagyok,keresed hol van most az angyalodés csak körbe körbe jársz? Törött szárnnyal,és néha háttal,de pont előtted áll! REFR.:Ő az az egy aki mindig vigyáz rád, nehogy túl őrült legyél,örökké és egy kicsit tovább mikor minden véget ér!Ő az az egy… Tovább »

12 dal – 6. Nox: Nem lesz több tánc

Meddig tart egy mesés nyár,meddig szép egy csodás táj?Amíg rágja a rozsda a fegyvert,amíg látja az ember az embert-,de van bennünk egy gonosz báj… Féled már a hatalmát,érezted már haragját-,mikor támad a tűz, te is karmolsz:talán megmenekülsz, ha harcolsz-,de így végzed be parancsát… Refr.:Várt már ránk, ártó láng-,egy őrült vágy: kard és lánc.Aki bújt, aki… Tovább »

12 dal – 5. Ákos: A fénybe nézz

“EmberKelj felTudod, hogy várnak Rád Új daltForraltBenned, aki mindent lát SzétfolytAmi rég voltMostanra senki sem értené KezdetVégzetEgyik sem rejtély már NyersebbVersetMár nem dalolhatnál Nincsen más, csak a hit és a dacA tiéd csak az marad, amit másoknak adsz Mindig a fénybe nézzMert szebbet még soha nem láttálBiztos a fénybe érszHa fel tudsz állni, mikor elbuktálMég… Tovább »

12 dal – 4. Rocktenors: Ha menni kell

“Engedd át a fényt a szíveden”. Ez a megoldás, emberek. Ha nem éhezel, és nem fázol, akkor az Anyagtól már megkaptál mindent, amit adhatott, a többit magasabb szinten keresd! Engedd át a fényt a szíveden: vedd észre a szépet a világban, élvezd a szeretetet, amit kapsz, örülj a reggeli fénynek, a madarak dalának, a langyos… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – 48 fog

Józsi elködösült tekintettel FOGódzkodott a mozgólépcső korlátjába. – FOGadjunk, hogy mámeg gondolkozol! – FOGta rá Cicuka. – Ja, bocs…- ébredt magára az angyal – nem FOG többé előfordulni! – Na, de most má… – dorombolt Mari – ki FOGja fúrni az ódalam… – A Dokira gondoltam…48 éves…azaz, még csak holnap FOG… Arra gondoltam, veszek neki… Tovább »

A világítótorony

A világítótorony magányosan állt a tenger partján. Volt ugyan néhány ház a közelében, de egyik sem nézett fel rá, nem törődött vele.   A torony tehát magányos volt. Magányosan tette a dolgát. Világított a sötétben. Világított, mert erre született. Világított, pedig senki sohasem köszönte meg, sőt azt sem tudta, hogy hasznát vette-e a valaki egyáltalán… Tovább »

Buborék-lét

Egy buborék belsejében élek. Igaz, eléggé szűk ez a hely, kicsit homályos, de éppen rám szabták. Sokat nem ficánkolhatok benne, mert a buborék roppant sérülékeny: elég egy hirtelen mozdulat, egy erősebb tüsszentés, és vége! Ezért hát összehúzom magam, nem feszegetem a buborékom határait, mert félek, hogy mi lesz, ha… A buborék falán nehezen látok át,… Tovább »

Zöldeket mondok

 Zöldeket mondok… “A Földet nem apáinktól örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön.” Ez a – Seattle indián főnöktől származó – mondás a lényege az én „zöldbeszédemnek”. Bizony, példát vehetnénk az indiánokról. Tisztelték a földet, ahol éltek, összes lakójával együtt. Csak annyit vettek el, amennyi kellett, és csak addig tartották meg, ameddig kellett. Aztán visszaadták azt… Tovább »

Mi a neve?

Én nagyon jól főzök, és ráadásul kreatívan. Abból főzök, ami van, és nem mások által kitalált recept alapján. A családom és a vendégeim többnyire elégedettek a főztömmel, a legtöbb alkotásomat vissza is tapsolták. De volt egy ember, aki addig nem akarta megenni a kaját, amíg nem árultam el a kaja nevét! Mondtam neki, hogy keresztelje… Tovább »

Miért szeretek az Avason lakni – Lakáshasználati tájékoztató

Hát kérem, itt az Avason nem maradhat az ember tudatlan. A kontár, csak az esetlegesen helytelen berögződéseken, régi rossz szokásokon alapuló lakáshasználatból eredő erkölcsi és anyagi károk  megelőzésére alkották meg bölcs és előrelátó atyáink a “Lakáshasználati tájékoztató” című remekbe szabott iránymutató művet. Terjedelmi okokból sajnos nem áll módomban a teljes alkotást közölni, de engedjétek meg,… Tovább »

Használt cumi

– Jó napot kívánok! – Hát, ha magának jó…aztán…mi járatban? – Leadnám a használt cumikat. – Igazolása van? – Miről? – Hát, hogy valóban Maga szívta őket. – Majd kérek az anyádtól…bocsánat…az anyámtól! – Egyházadó rendben van? – Nem vagyok vallásos. – Akkor sárga csekk… – Milyen sárga csekk? – Olyan okkersárga. – De miről?… Tovább »

Sopánkodunk

Sopánkodunk. Hogy rossz nekünk…mert a politika… meg az életszínvonal…hogy esik… mármint az eső… vagy nagyon süt a Nap… Hogy nincs… hogy sok… hogy valaki valamit csinálhatna már… aki mögé oda lehetne… aki megmondaná… Hogy mögéd? Na, azt már nem… ez már gyanus…ne akard már megmondani…persze, ha fiatalabb lennék…majd, ha idősebb leszek…ha lenne időm…ha lenne pénzem…ha… Tovább »

Miért szeretek az Avason lakni – Fitness-lámpák

Tudtátok azt, barátaim, hogy milyen csodálatos testedzési lehetőségek várnak Rátok itt, az Avason? Itt vannak például az Avas-széli McDonald’s-nál működő fitness-lámpák – méghozzá rögtön három nehézségi szintet kínálva a futóedzésre vágyakozó Avaslakóknak. Első fokozat: az Avas felől a Pennyhez igyekezvén átkelés a Csabai kapu-Csabavezér úti kettős lámpánál egy zöld alatt. Ez még igazán nem nehéz,… Tovább »

Miért szeretek az Avason lakni – Utcanév-demokrácia

Na, kérem szépen, kedves Elvtársak!   Nálunk itten teljes a demokrácia. Itten semmi sem kötelezi az egymás mellett álló házakat, hogy folyamatos sorszámot viseljenek! Sőt, mi több, barátaim: nem kell még annyi sem, hogy ugyanabban az utcában legyenek! Itt van példának okáért, ugye, rögtön a mi házunk: Körtekompót utca 16. Ez így rendben is lenne,… Tovább »

Választás

Bizony, van az úgy, hogy az ember a “másikat” választja. A színesebbet. A hangosabbat. A többet ígérőt. Nem azt, ami neki rendeltetett… Nem kell a “jó”, csábít a “rossz”? Azt mondják, minden út Rómába vezet. Igaz. Csak némelyik – némi kerülővel… Csalódások, fájdalmas sebek, eltékozolt évek, megbánások… Rossz választásaink összessége: a Sorsunk maga. Meg kell… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – Plázakandúr

Józsi letekerte a galamb lábáról a papírszalagot. A levélben csak ennyi állt: “- Na, mi lesz már?” – Hát én azt honnan a fenéből…! – morogta az angyal, miközben megkopasztotta, és nyársra húzta a postást – pedig hát van egy kis sütnivalóm! – Ha madarat tolláról, akkor embert kabátjáról? – hülyült meg egészen Mari –… Tovább »

Szemét

A szemét mindenhol ott van. Ott van a testben, ott van a lélekben, ott van a szellemben. Ott van a levegőben, a vizekben, a földben. Ott van az üzletek polcain. Dől ránk az újságokból, rádióból, internetről, tévéből. Egyszer már leírtam, most leírom újra: az újság, a rádió, a tévé – a média – nem kuka…. Tovább »

Locsolóversek – mert szezon van

  Szól a kakas. Csőre görbe. Meglocsollak körbe-körbe!   A lekvárba nem kell mész! Meglocsollak, aztán kész!   Árok partján sok a kavics… Azon nyomban loccsantok is!   Kék az ég és zöld a fű Meglocsollak, szépszemű!   Nem tojt semmit ez a Nyúl? Füled, farkad lekonyul? A csodára ne várjál: Meglocsollak a járdán!  … Tovább »

Ezt főztem ki – lencse meztelenül

Ha nem rántást ennél némi lencsével, hanem csak lencsét, akkor ez a recept Neked szól. Hozzávalók: – bármennyi lencse (hamu nélkül) – hagyma (de lehet, hogy holnap is) – tiszta víz (ha nincs, akkor jó lesz a csapbull) – só, bors rendesen – citromlé (ecet helyett) Az üstbe lottyints némi vizet, annyit, hogy majdan ellepje… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – galambposta

Hallgattak egy sort. Józsi csak úgy magától. Marit nyilvánvalóan az angyal szorosan szájára tapasztott keze akadályozta kissé a véleménynyilvánításban. De aztán harapott… – Na, Te is, fiam, Mari! Hát beleharapsz a körtét adó kézbe? Hogy vinne el a nyugati szél! – dicsérte meg az angyal. Mari beleszagolt az aktuális légmozgásba. – Na, azt várhatod, hogy… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – a Fuvolás

Józsi nyakig elbújt a holnapi újságban. – Nini! – rikkantott ki belőle kisvártatva – Szertartás lesz a Titkos Kertben! Meghallgatjuk a Fuvolást? – Kicsodát? – árulta el magát Mari. – Hát a Fuvolást! Tudod, aki minden csövet megfúj… – Akkor biztos ő fújta meg a járókeretemet! – Hülye vagy már megszokásból! Hát nem emlékszel a… Tovább »

Az istenné változott szolgáló

Sokáig kerülgettem ezt a témát, mert még nem állt össze a fejemben egészen. Most mégis el kell kezdenem, bár még mindig nem tudom, hová fogok a végén kilyukadni. De most már muszáj… Szóval, a pénzről kell beszélnünk. A pénzről, a szolgálóból lett istenünkről. A történet ott kezdődött, mikor az emberek leszoktak a “miénkről” és lett… Tovább »

Ezt főztem ki – Mustáros tökleves

Hozzávalók: – egy viszonylag fiatal, nem túl nagy tök – négy-öt fej jóképű vöröshagyma – egy magányos zöldpaprika – némi olaj – só és bors – mustár – és persze víz – na, és néhány pohár bor, de lehet sör is   A hagymát és a tököt vágd össze kreatívan. Némi olajat önts az üstbe,… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – a hajnal a régi

Mire Mari végre magához tért, narancssárga pizsamájában éppen kelt fel a Nap. – Azannya! – sziszegte Józsi, és gyorsan feltette frissen újított vörös szemüvegét. – Na, ez is gáz! – sóhajtott divatosan. – Miér’ nem a másikat hordod – somfordált Mari – hiszen az a jobbik! – Verje meg a devla, azzal se látom a… Tovább »

Az életed egy történet

Az életed egy történet. Egy mese. Csak Neked meséli a Főnök. Persze nem azért, hogy elaludj. Azért, hogy felébredj végre! Minden mese szól valamiről – különben miért is lenne? A Te meséd Rólad, Neked szól, még ha nem is érted. Próbáld meg kibogozni a szálait. Ha másért nem, hát a Főnök kedvéért. Legyen már egy… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – Zsákbameccske

Mari is álmodott. Álmában egy frissen felavatott amfiteátrum lelátóján ült…azaz, csak ült volna, ha lett volna ülőhely… De hát nem volt. Sőt még lelátó sem volt, csak állványzat. Az állványokon körben pálinkaszagú angyalok ültek, kezük ügyében nektáros doboz, wécépapír-guriga, metrófogantyú, rohadt paradicsom, záptojás, döglött macska különböző állagban és színekben, és egyéb, röptetésre alkalmas kellék. Az… Tovább »

Kikérem magamnak!

Hát, kérem szépen, én, dr. Róka Rudolf – de szólíthattok Rudinak – , szóval én kikérem magamnak, hogy tájékozatlan kétlábú egyedek valótlanságokat állítsanak rólam, és fajtársaimról! Határozottan kijelentem: olyat, hogy “ding-ding, dingdiding”, meg olyat, hogy “hauuu-wuwuwu”, szóval semmiféle ilyen – tudományosan alá nem támasztott – sületlenséget nem beszél egyetlen róka sem. Olyat is, hogy “brröö-üoiő-khhgrr-phüpű”,… Tovább »

Lesz benne…?

Máté fiam még óvodás volt, mikor egyik este észrevette, hogy “pótnagyszülei” – a szomszéd házaspár – szépen kiöltözve elindulnak valahová. – Hová mentek? – kérdezte tőlük. – Színházba. Megnézünk egy darabot. – válaszolta “Kái néni”, de lehet, hogy “Öcsi bácsi”. Erre az én okos, kicsi fiam teljesen ártatlanul benyögte: – És lesz benne szex?  … Tovább »

Sorsjegy

I. – Vegyen egy sorsjegyet, Uram! – Köszönöm, nem kérek. Nekem már van sorsom!   II. – Vegyen egy sorsjegyet, Uram! – Úristen! Hát már a sorsot is jegyre adják?   III. – Kérek egy sorsjegyet! – És melyik sorsra parancsolja, Uram?... Tovább »

Gyógyulj!

Az emberek általában nem akarnak meggyógyulni. Azt akarják, hogy valaki más gyógyítsa meg őket. De nincs gyógyítás. Csak gyógyulás van. Ahogy nincs tanítás sem. Csak tanulás van. Felelős vagy az életedért… Felelős vagy önmagadért… Felelős vagy a világodért… Felelős vagy az Univerzumért… Felelős vagy. Te vagy a Felelős. Ezért hát… Ezért hát gyógyítok. Ezért hát… Tovább »

Józsi, a részeges angyal – szinezd újra

  Józsi egészen összegömbölyödött a hótakaró alatt, és teljesen felkészületlenül álmodni kezdett. Egy hideg hajnali tópartot álmodott magának, ahol valami nagyon büdös szél fújt ritmikusan a jobboldali fülébe. Minden egyéb mozdulatlan volt, és – mint egy kifestetlen kifestőkönyvben – mindennek csak a körvonalai látszottak. Hirtelen a nagy semmiből megjelent a szintén erre a szürreális világra… Tovább »

A macska imája

A macska – két gyertya, egy szál vörös rózsa és egy borral töltött kehely társaságában – összegömbölyödve az oltáron aludt. – Nahát Varázsszem, nem szégyelled magad? – korholta őt a varázsló. – Ugyan kedvesem – szólt csendesen a boszorkány, és megcirógatta  az állatot  – hát nem hallod az imáját? És valóban: a macska aludt –… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!