“Táncolni kell, uram. A zene majd csak megjön valahonnan.” (Zorba, a görög)... Tovább »
Napi idézet II.
“Táncolni kell, uram. A zene majd csak megjön valahonnan.” (Zorba, a görög)... Tovább »
“Táncolni kell, uram. A zene majd csak megjön valahonnan.” (Zorba, a görög)... Tovább »
Napi idézet
“A szél ott fúj, ahol akar.”... Tovább »
Advent
Most már ne mozdulj. Amit megtettél, az elég lesz. Amit most ültetnél, az idén már nem terem. Ne rohangálj most idegesen. Ne áldozz időt és pénzt idegen isteneknek. Nem kellenek tárgyak. Nem kell legyilkolt pulyka, levágott fenyő. Elég lesz egy gyertya. Egyetlenegy… Elég lesz egy cserép virág. Egyetlenegy… Ajándékozd oda az idődet azoknak, akiket szeretsz…. Tovább »
Mese a fiúról, akiből varázsló lesz egyszer – I.
A béka csak üldögélt a patak partján. Mindez nem is lett volna baj, csak hát pontosan ott üldögélt, ahol a fiú – aki majd varázsló lesz egyszer – horgászni szeretett volna. És ők ketten nem lehettek egy helyen…erről gondoskodott a fiú jól fejlett békafóbiája. – Na, most mit csináljak? – kérdezte magától eléggé tanácstalanul, aztán… Tovább »
Kereszt
Újra és újra elgondolkodom azon, hogy Jézus vajon miért nem szállt le a keresztről, miért nem rúgta jól seggbe az őt meghurcolókat, hiszen megtehette volna. Nem kellett volna több hozzá, mint egyetlen csettintés… Talán Neki is elege volt már az egészből, és haza akart menni végre? Talán megunta, hogy a tanítás helyett a tömeg csak… Tovább »
A Mester és a hernyók
A Mester ragyogó előadást tartott szeretetről, békéről, boldogabb életről, elfogadásról… Az előadás végén így szólt a tanítványokhoz: – A kertemben nagyon elszaporodtak a nagy, szőrös hernyók. Lezabálják az összes levelet a gyümölcsfáimról. Kérek mindenkit, ha talál ilyen hernyót kifelé menet, a legnagyobb szeretettel és békességgel…üsse agyon!... Tovább »
Óvoda
Az óvó néni nem azért ül le a gyerekek közé, hogy olyanná váljon, mint ők. Azért ül le közéjük, hogy ők lássák, milyenné kell válniuk. ... Tovább »
A macska neve
A varázsló sokáig nézte a békésen alvó macskát. Kicsike szőrgombóc…milyen apró és védtelen… Aztán a macska felébredt. Nyújtózott egy nagyot, ásított és a varázslóra nézett. A férfi elmerült azokban a szemekben. És akkor megtörtént… A pici állat megnőtt hirtelen. A cicamica hatalmas fekete párduccá változott. És csak nézett. Szemtől szembe… És a varázsló szívéhez emelte… Tovább »
Ígéretek…
Aki azt hiszi, hogy bárkinek bármit megígérhet, és aztán kibújhat alóla, annak azt üzenem: fájdalmas lesz az ébredése… Az ígéret: karmikus szerződés az Istennel. Ha nem tartod meg – bármilyen ürüggyel – büntibe leszel! A Főnök behajtja Rajtad, ebben biztos lehetsz… Persze, előfordulhat, hogy – bár mindent megteszel, ami Tőled telik – nem tudod teljesíteni…. Tovább »
A macska
A varázsló a.sátrában üldögélt. Sötét volt, csak a pipában parázsló dohány derengő fénye adott némi halovány képet a külvilágról. A varázsló befelé figyelt. Csend volt. Egyszer csak zajt hallott a bejárat felől. Puha mancsok suhanó zaját. Egy árnyék jelent meg előtte. Egyre közeledett, és végül a kicsike fénykörbe belépett…a Macska. Felnézett a férfira. Halkan nyávogott,… Tovább »
Könyv az útra – Ruediger Dahlke: Mitől beteg a világ?
“Egy természeti társadalomban azt az embert, aki száz télre halmoz fel élelmiszert, miközben akár csak egy embernek nincs fedél a feje fölött, a szomszédai pedig éheznek, súlyosan zavarodott elmeállapota miatt a kuruzslóhoz cipelnék.” “Egyszerűen képtelenség mindent megszerezni, amit az ember kíván.” “Ha alaposabban szemügyre vesszük, a növekedés ideológiája egyfajta rákstratégia bolygónk számára… Jóllehet a modern… Tovább »
Holdacska meséi – "Hozzámegyek a Somához!"
Holdacskával éppen az iskolába igyekeztünk, amikor a következő szavak jöttek elő abból az okos fejecskéjéből a száján keresztül: – Apa, ha nagy leszek, hozzámegyek a Somához! Nagy nehezen legyűrtem kibuggyanni készülő nevetésemet, és gondolkodtam, hogy mondjak-e Neki erre valamit. Végül csak győzött bennem a bölcs és féltő apa, és így szóltam: – Nem kellene ezt… Tovább »
Fekete csillagok
Versmentés – Fekete csillagok Ide jutottál, Emberiség! Megfojtott gépesített poklod lüktető tüze Mindaz, mit építettél sokezer év alatt Egy ördögi percben a fejedre omlott A dobogó szívek feladták a harcot Győzött a részecskeszámlálók ketyegése És most csönd van Tízezer éves, komor, néma gyász Kering a Galaxis fölött Még a Fény is hallgat Fekete porfelhők mögé… Tovább »
Te vagy a Döntés maga…
“Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek S vessem oda testem, hogy elégessenek,… Tovább »
A galamb
Versmentés – A galamb Száll a galamb A végtelen, viharos tenger felett Sehol egy szirt, hová leszállhat Egyre gyengébbek a szárnyak Tépi, sodorja a szél Haszonleső, vad értetlenséggel Halálra szánva a világot (Rossz üzlet a béke) Száll a galamb Szelíd kérésére nem érkezik válasz Sebek borítják, hullik a tolla Csőrében tartja, vérével óvja Az olajágat... Tovább »
Haragszom Rád
Versmentés – Haragszom Rád Haragszom Rád, mert gyöngyszínű hajad Oly lágyan omlik szét tiszta válladon Haragszom Rád, mert csillogó szemed Átfénylik ezer vérgőzös napon Haragszom Rád, mert kínzó álmaimban Sokáig hiába kerestelek Haragszom Rád, mert eperszínű ajkad Nem adták nekem a hideg istenek Haragszom Rád, mert én nem ihattam Átokűző hangod tiszta patakjából Haragszom Rád,… Tovább »
A Rózsák Hegyén
Versmentés – A Rózsák Hegyén Kőszobrok arcán múlt-moha fénylik Törött szemükből könny csordogál Kőkarjuk engem ölelne féltőn Kőkarjuk engem hiába vár Indulni kell a Rózsák Hegyére Hogy kék tövisek megszaggassanak Hogy bíbor szirmok meggyógyítsanak Hogy védjen a zöld levelek éle Csillogó szemek vigyázzák léptem Csillogó szemek tőrt vetnek nékem Angyalok festik gyöngéddé arcom Démonok isszák… Tovább »
"Őt kérdezd meg…"
“Gondolod, kerül életed útjába egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, se hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg milyen üzenetet… Tovább »
"…ne hagyd a sötétségben elmerülni…"
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit: segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni! Amit szerzel,… Tovább »
Kölcsön Reiki Mesteremtől, Oroszi Mihálytól. Most ez történik. Velem és a világgal…
BÖLCSESSÉG Volt egyszer egy hernyó, aki önmagához híven élt. Enyém, enyém, adjál, adjál, még, még! Nekem, nekem, még, még! Mondta folyton, és csak zabált és zabált. Mindent felzabált, amit csak tudott, és amit nem, hálóval bekerítette: ENYÉM! Így élt sokáig, a többi hernyóval egyetértésben, míg nem egyszer elkezdett gondolkodni: Ez lenne az élet? Enyém, enyém,… Tovább »
Szeretet
“A szeretet az az erő..mely képes emberek millióit összefogni azért.. hogy melegségben élhessenek még ott is.. ahol hideg van.. hogy fénybe léphessenek még akkor is.. ha mindvégig sötétségben éltek..” Melin Cedamus... Tovább »
Napszél
Versmentés – Napszél Most Eridanus bíbor napjának szele Hatol be sejtjeink közé Agyunkba mélyeszti mérges gyökereit A jégszívű, borzas félelem Életünk spóráit emészti fel A vérünkben cirkáló, éhes alkohol Gondolatfoszlató, gyilkos tüze elől Csak elvetélt álmainkba menekülhetünk De lágy csendet sugárzó párnáink közül Idegmetsző sikolyok űznek ki reggelente Sietve magunkra kapkodjuk vágyaink Csuklónkra kattintjuk az… Tovább »
Sötét burok
Versmentés – Sötét burok Sötét burokban élek Bebörtönzött a tág világ Farkasfogú démonokká Váltak az isteni arcok Gyengéd mosolyok gúnnyá fakulva Úsznak el az idő folyamán Fénylő szemekből lézernyaláb vág Lyukakat éget lelkemen Rohanni kéne, üvöltve futni De gúzsba kötnek a bűvös körök Hátam mögött a Semmi Csukott szemmel nézem Hogy szállnak egyre A színes… Tovább »
A varázsló hazatért
A varázsló hosszú kóborlás után bevezette lovát az istállóba. Több, mint ezer év… vér, könnyek, háborúk, szerelmi csaták ismerősökkel és idegenekkel… elfáradt. És a nagy varázsló, sárkányok, szörnyek, fekete mágusok legyőzője most bizony félt. Tudta, hogy ki várja odabenn a házban… Több, mint ezer év… Vajon szereti-e még, vajon meg tud-e bocsátani az eltékozolt életekért,… Tovább »
Önarckép
Versmentés – Önarckép Állok a tükör előtt A világ tenyerén állok Nézd, hogy csorog az üvegen Üvöltő némaságom! Szemem barna kő Mely összetör, ha rád hull Azúr villámok ölelnek át Ajkam acélhúr, mosolyom zápor Agyamban hideg szilíciumlap Izzad nyikorgó ólomcseppeket Karmos kezemben virágot őrzök Kódalmát tépek lyukszalagfáról Kormos hóarcom elolvad lassan Üvegszálakat húznak belőlem Kobaltkék… Tovább »
Száműzött
Versmentés – Száműzött Kéken derengő anyaméh Lüktető, színes magzatburok Vöröslőn izzó éjszakák Nyomorult, sárga nappalok Csillagporos éjszakán Ha nézi a távoli Földet Lélekgyógyító ölelés Vérözönt síró hontalanok Szemétre lökött csillagparázs Végtelenített pillanatok Ezüstmadarak szállnak Mint bolyongó, távoli árnyak Tűzre vetített fátylak Úsznak a lélegző tavon Előre köszön az éjnek A lüktető, tavaszi forradalom A Galaxis… Tovább »
A vándor
Versmentés – A vándor Sötét az út, melyen járok Köröttem üvöltő átkok Hajam holdfény koronázza Ki fogad be éjszakára? Karmok mélyednek nyakamba Koronám lehull a porba Többé nem kaphatok szárnyra Ki fogad be éjszakára? Bántanak a hideg fények Csak az erdőtől nem félek Éji vadnak vagyok társa Ki fogad be éjszakára? Csak egyetlen éjszakára!... Tovább »
Só és fény
Só és fény Ha elmegyek, reszkető pillák tánca Fogja le szemem S fekete virágok nyílnak A közeli ablakokban Bimbós koromban hajnalonként Friss pára szállt fel barna tengeremről Feszülő felszínén szivárvány dalolt Megirigyelték a vonyító ebek Ezüstbe forduló, fehér fényruhámat S addig forgatták túlhevült agyam Míg kiszáradt tengerem Helyén csak maró só maradt: A félelem Remegve… Tovább »
Kagylódal
Folytatom a kamaszkori verseim virtuális térbe költöztetését. Kagylódal Szűntelen üvölt, jajong a szél Széttépi hószínű álmaim Csontjaimon a Halál zenél Lidércfény bolyong lelkem útjain Sugárzó arcát elfedi Nem ragyog rám Örök Anyánk Elhagynak mind testvéreim Kristályszememben alszik a láng De hajamba fonja sugarát A Hold lovag egy éjjelen Ezüstös hangján int felém Légy gyöngykagyló, és… Tovább »
A magány dala
A magány dala – újabb régi vers Holdfényben égnek ezüst tengerek Hattyúk táncolnak lenn a homokon Mélykék, sós habok igéznek konokon De én most nem fürödhetek Nem tudom, mi hajtja még kongó szívemet Bezárt fülekkel a Semmit hallgatom Arcod idézem sápadt alkonyon Talpam alatt gyűlnek a kilométerek Az álom az, mi néha nékem ad S… Tovább »
Öledben
Megint egy régi vers: Öledben Csillagszem dajkál csillaggyermeket: Öledbe fekszem, úgy alszom el Válladra fonom ólom-kezem Vigyázz rám, kérlek! Nézd: szenvedek! Fojtogatnak lidérckék vizek Súlyos kőtömbök ülnek mellemen Sötét villámok hálnak szívemen Gyötörnek véres reggelek Lágy mosoly játszik arcodon Szemed szikrázó, eleven világ Kisímul izzó homlokom Oly jólesik gondolni Rád: A csillagszél ha Hozzád sodor… Tovább »
Csillagszem
Egy “jósvers” kamaszkoromból: Csillagszem Csillagszem dajkál csillaggyermeket Robbannak fényes szupernovák Megosztják velünk az éjszakát Színes szakállú bolygó-szellemek Holdfényben égnek ezüst tengerek Harmatot isznak csillagrózsafák Arany burokban alszik a világ Fölötte csendes, bíbor tűz lebeg… De Androméda nem álmodik Percenként halnak meg csillagok A századik, az ezredik Én minden ködben ott vagyok A fájdalom bennem lakik… Tovább »
Jin és Jang
... Tovább »
Mocsár
Vajon képesek vagyunk megállni egy pillanatra, és felülemelkedve magasról végignézni hétköznapi létezésünk mocsara felett? Undorító látvány? Mihez kezdjünk vele? Hagyjuk el talán? Attól, hogy mi elmegyünk, a mocsár megmarad! Csapoljuk le! Együtt! Mindenki a sajátját – legalább! Azért persze segíthetünk a szomszédnak is… Minden mocsár mélyén kincsek rejlenek. Ha más nem, hát jól termő talaj…. Tovább »
Fekszem a földön – Zoltán Erika
“Sokáig nézel. Nem lépsz rám. Ki lehetsz? Letérdelsz mellém, vigyázva felemelsz. Érezheted, azt, hogy mennyire izgulok nehogy ártsak Neked. Poros, szúrós, és rossz vagyok…” ... Tovább »
Hol az a dal – Koncz Zsuzsa
“…egy új világ helyett csak látványt tervezünk, a lelkünk hallgat, csak a pénz beszél…” ... Tovább »
Ahol fölösleges a dal – Koncz Zsuzsa
“Ahol hiteltelen a szó, és fölösleges a dal Ott már nagyon nagy, nagyon nagy a baj!” ... Tovább »
Valahol Európában
Valahol Európában-Simon Péter dala Mind, aki jó volt, elment rég, Senki sem mondja, hogy játsszak még. Senki sem kell, mind elment, Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent. Nincs diadal, nincs taps, nincs fény, Éjszaka lett a legvégén. Semmi se kell, így van jól, Nincs takaró a hangokból. Éjszaka lett, így… Tovább »
Törvény
A terápia szabályai nem írják felül a Szeretet Törvényét.... Tovább »
Unique – Tükör
Nézz a tükörbe! ... Tovább »
Unique – Mozaik
“Ha elvesztenél, tudnod kell, én megkereslek Téged Hogy újra rám találj Hogy ne félj, hogy félek, és végleg mellém állj…” ... Tovább »
Unique – Képzeld el
Képzeld el, képzeld el…hogy nincsen valóság… ... Tovább »
Unique – Újra meg újra
“Jó lenne máskor elfogadni már végleg Hogy az, ami történt velünk Az történt meg tényleg De újraélni kicsit máshogy… ... Tovább »
Unique – Semmi nem marad
Belőlem lett az, akiből kitépted hát magad Holnapra benned belőlem semmi nem marad… ... Tovább »
Unique – Ugye mindig itt leszel?
Ha van élet, nem csak túlélni akarom… ... Tovább »
Tartozom egy dallal
Tartozom egy dallal Az éjszaka néha belém ereszti Fekete bagoly-karmait, Olyankor sohasem álmodok Körültáncolnak, belémharapnak Zsibbasztó szárnyú démonok Lidércek, belőlem ébredők Gyilkos vágyakból táplálkozók Múltamban élő vámpírok És néha eljön egy fekete angyal Megáll, és rám néz, és mosolyog Nem látja néma szenvedésem Nem érti meg, hogy halott vagyok… Megszólítom hát, talán megért majd: Vigyél… Tovább »
Bikini – Engedj be, kérlek
Engedj be, kérlek, olyan fáradt vagyok… ... Tovább »
Mire jók a csillagok?
A csillagok nem jók semmire. De nélkülük…nem lenne semmi!... Tovább »
Akarsz-e, tudsz-e?
Nem az a kérdés, hogy meg tudod-e változtatni a világot. Az a kérdés: akarsz-e, tudsz-e egy ilyen világban élni. Félek, hogy nem… UGYE NEM?!! Hát, akkor mi legyen? ... Tovább »
Sem emlék, sem varázslat…
Radnóti…és főleg: ez a vers… ... Tovább »
Jelek
A varázsló magára maradt. Mindenki elment, aki eddig vele volt. Egész nap csak téblábolt a ház körül. Nézte a tükröt, hátha meglát benne valamit, de a tükör hallgatott. Sok minden eszébe jutott aznap, például rég halott nagyapja is, aztán a nagyanyja. Minden civakodásuk ellenére ők Társak voltak. Erről nagyapja halálakor szerzett bizonyságot. Naplójába leírta felmerült… Tovább »
D. Nagy Lajos: Csak egy idegen
Néhány percet még táncolj velem…... Tovább »
Veled akarok a pokol tüzén elégni…
Bikini…veled akarok… ... Tovább »
Miért nem akarok hazamenni
Miért nem akarok hazamenni? Jó kérdés. Én haza akarok menni. Most azonban nincs otthonom. Nincs egy hely, ahol vár valaki, akinek bármit elmondhatok, nem árul el, aki sebesen és fáradtan is szeret, hozzámbújik, átölel, akinek nekivethetem a hátam, mert tudom, hogy megtart engem, bármi is lesz, és akiért küzdeni érdemes. Nincs egy hely, ahol ott… Tovább »
Baromian nagy bölcsességek III.
Örökkévalóak akarunk lenni, de csak örökké válók vagyunk.... Tovább »
Pontosan terv szerint
Pontosan terv szerint – pontosan így nyírnak ki minket… “Pontosan, terv szerint, kezdődik el.Az utcán nincs tömeg, a rendőr figyel.A tévé ezredszer ismétli át,sorban egymás után, mire vigyázz. Bezárd az ablakot, oltsd el a gázt.Kapcsolj ki mindent, nagyon vigyázz!A módszer egyszerű, egyszerű, de kényes,pontosan, terv szerint, ez most a lényeg! Tiszta a lelkiismeret, nem vagy… Tovább »
Baromian nagy bölcsességek II.
A történtekről utólag mindenkinek van egy verziója, amiből kiderül, hogy nem ő a hibás.... Tovább »
Utolsónak lenni
Nem jó utolsónak lenni. “Utolsó mohikánnak”. Üres a dohányzó, néma és hideg. Rajtam kívül mindenki elment már, vagy készülődik éppen. Csak téblábolok. Meggyújtom a gyertyát, aztán elfújom. Egyedül maradtam. Még az Isten is hallgat… Persze, vannak emberek körülöttem. Kedvesek. Beszélgetünk, nevetünk. De belül csend van. Ők még “mások”. Újak. Vajon lesz-e rá időm, hogy összecsiszolódjunk?… Tovább »
János vitéz
Kft: János vitéz ... Tovább »
Utak
Utak Eltorzult maszkok végtelen sora: Görbe tükrökbe fektetett hitek Széttört üvegtől véresre sebzett Vergődő lélek-madarak Lelketlen testekben fájdalmas gyönyör Szótengeren sikló üresjáratok Diszkó-páncélba öltözött Magányos, szótlan lovagok Gyűrött lepedőjű, rossz emlékű ágyak Céltalan befutott, hideg, szürke utak S mindenütt a beszűkült agyú Emberek istene: a PÉNZ... Tovább »
Cápák között
Apropó, tükör… Cápák között Hétköznapok mancsa Felhasítja arcod Sokszor gáncsot vetnek A megfagyott szentek Megadón lehúnyod Kifakult szemed Deres tükör Gyémántszilánkok vésték Rá a fájdalom jelét: Meggyűrt mosoly villan Cápák között Agyarak között Jégszobrok között A Tükrök mindig összetörnek Már benned szorong A lehiggadt Jövő Te is érzed: A mosoly mit takar Megszületett túl a… Tovább »
Férfinak lenni…
Itt, a Gyógyítás Házában elég sok “penge” hímnemű egyeddel találkoztam, aki férfinak gondolta magát. És az is volt: erős, arrogáns, rezzenéstelen szívű. Könnytelen és könyörtelen… Aztán jött egy tükör, és kicsit mást látott benne… És beleöklözött a tükörbe. Aztán ő törött össze, és nem a tükör. És akkor jött a penge. Borotva, vagy késpenge. Vagy… Tovább »
Tükör
Utálom ezt a tükröt, mert megláttam magamat benne. Nem akarom magamat látni, mert nem tetszik, amit látok. Micsoda? Hogy változni kéne? Hülye tükör. Hülye faszkalap tükör! Hát nem látod, milyen penge vagyok?... Tovább »
Meghaltál
Meghaltál, de nem tudlak eltemetni. Meghaltál Te, akit felismertem az első pillanatban, Te, aki enyém lettél az első hóesés éjjelén, Te, akit mindennél jobban szerettem… Nem tudlak eltemetni, mert nem vagy sehol. Hiába szólítottalak. A test, mely Téged hordozott, már másik lélek lakhelye. Hiába szálltam a pokolra Érted, hiába kereslek a Város utcáin, hiába áldoztam… Tovább »
Tovább
Amikor megsebesülsz az úton, bekopoghatsz a Gyógyítás Házába. Ide befogadnak. Itt gyógyulást kaphatsz. Érted? Nem enyhülést. Gyógyulást. Ez meglehetősen fájdalmas folyamat. De egyben felszabadító is. Arra azonban nagyon figyelj, hogy idejében indulj tovább. Különben újabb sebeket kapsz. Igen, itt is… Különösen a szíved van veszélyben… Lassan már én is csomagolhatok. Eszembe jutnak a szívemnek annyira… Tovább »
