Az Ébredő Fények Temploma

Maszkabál – Ki dönt a halálról?

  Miért hal meg egy ember?Rák, infarktus, vírus, autóbaleset, erőszak, fejére eső virágcserép… Véletlen? A teremtésben nincs helye a véletlennek. Az energiaóceán látszólag véletlenszerű hullámai mindig ugyanazzá az univerzummá állnak össze. A szék az szék lesz a következő pillanatban is, az alma alma lesz holnap is – hacsak meg nem esszük.Legalábbis mi, akik szintén így… Tovább »

Kutya legyek!

Tegnap délelőtt az alsógatyádi önkormányzat az érvényben lévő lakhelyelhagyási korlátozások megsértése miatt 5.000 Ft pénzbírságot szabott ki K. Rezsőné 42 éves helyi lakosra. A középkorú hölgy 9 óra 43 perckor erőszakkal be akart hatolni a helyi vegyesboltba. K. Rezsőné védekezésképpen az alábbi történetet adta elő:“- Éppen a reggeli kávét főztem a konyhában, férjem, K. Rezső… Tovább »

Nem heti kinzultáció

Nem heti kinzultáció 1. Egyertért-e Ön-e azzal-e, hogy október 15-e után házastársa 65 év feletti nem hímnemű rokonai kizárólag vegyvédelmi felszerelésben léphetnek be az Ön otthonába? 2. Egyetért-e Ön-e azzal-e, hogy zöldre van a rácsos kapu festve, és erről is a szódás tehet? 3. Egyetért-e Ön-e azzal-e, hogy jövő karácsonyig az Ön konyhájában a szódás… Tovább »

Legyél rossz!

Egyszer réges-régen, talán húsz év is eltelt már azóta, álltunk a füredi földhivatal előtt a nejemmel és a lányommal, aki akkor még épp csak kilátszott a földből. Nagyon hosszú volt a sor, úgy tűnt órákat kell várnunk. Az én lányom szaladgált erre, szaladgált arra, aztán egyszer csak beszaladt az épületbe. Hagytuk, gondoltuk, hogy jó helyen… Tovább »

Az út, az igazság és az élet

Minden tanítás, elmélet, ideológia, amely nem azt tanítja, hogyan szabadíthatod fel lelkedben a leláncolt angyalt, csak a láncokat erősíti. Amikor Jézus azt mondja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet”, akkor nem arra bíztat, hogy sirassuk Őt. Arra buzdít, hogy járjuk az Ő útját, és hazaérünk. Halljuk meg a tanítást, és éljük is… Tovább »

Jogos az örökség?

Tegyük fel, hogy meghal egy ember, akinek van egy nagy tanyája. Két örököse van. Két fiú. Az egyik fiú erőszakos, a másik meg birkalelkű. Az erőszakos azt mondja a testvérének:– Mától kezdve ez a föld az enyém. Én húzom a hasznait. Ha enni akarsz, dolgoznod kell nekem. Különben felőlem éhen is dögölhetsz!A birkalelkű persze morog… Tovább »

Keljfeljancsi

Kedvesemnek unokája született. Mindig megdöbbenek, ha mostanában ilyesmi történik. Elég nagy bátorság, vagy óriási gyanútlan tájékozatlanság kell ahhoz, hogy valaki erre a világra szülessen. ☺Na de félre a komolytalan élcelődéssel. Kedves Zente baba! Isten hozott – Isten éltessen! Mondhatnám azt is: “hajrá, Kovács néni”! Szóval, ezen alkalomból elgondolkodtam – mindig ez történik, ha egy kicsit… Tovább »

Otthon lenni valahol

Mostanában gyakran felébredek az éjszaka közepén. Ilyenkor felkelek, és – mivel Kedvesem a legkisebb zajra, fényre, egyéb rendbontásra azonnal felriad – kiülök a konyhába. Ülök és hallgatok, gondolkodom, elmeditálgatok az életünk folyásán. Most is itt ülök tehát, és a tegnapi nap eseményein merengek. Délutáni falubéli sétánkon egy kedves új és egyben itt “őslakos” ismerősünkkel találkoztunk…. Tovább »

Ügyfélszolgálat – a sötétebbik oldal

Na, jó reggelt kívánok! Csak, hogy fővették!… má hat óta hívom magukat! Mi az, hogy csak nyóctó lehet?… Hát má bocsánat! Főkelek ötkó, oszt telefonálok! Maga azér van! Sőt!… maga is főhívhatna engem néha, hátha akarok valamit!… Na… szóval én vagyok az… hát akivel beszél… Maga benne van a gépben, hát nem lát engem? Itt… Tovább »

Ezer nap

Meghalt. El kell hát temetni.   Szótlanul ülök a sírnál. Már majdnem kész, csak… … még hiányzik a felirat.   Csak ülök, és hallgatok. Hallgatom, súg-e valaki valamit. Talán a szél… talán az Isten… talán a lelkem… talán… valaki… Hallgatok. Csend van. Erre nincsenek szavak.   Szavak nincsenek. Csak valami halovány illat. Kávé és parfüm,… Tovább »

Dal – zene és szöveg nélkül

Ma reggel arra ébredtem, hogy szól bennem egy dal. Csak az az érdekes, hogy ennek a dalnak se zenéje, se szövege – mégis dal. Érti ezt valaki? Mert – bevallom – én nem. Ráadásul ott a késztetés, hogy ezt a dalt megosszam Veletek.  – De hogyan? – kérdi az eszem, mielőtt még végképp megállna –… Tovább »

Az én hitem

Valaki egyszer azt kérdezte tőlem, hogy miben hiszek. Hát, íme az én hitem.   A Szerelem nagyobb nálunk. Könnyen legyőzi a realitást. Erősebb minden agyalásnál. Nem hallgat okos érvekre, világi, vallásos és ezoterikus elméletekre. A Szerelemnek mindig igaza van.   A Szerelem által lesz Egy a kettőből. Nem úgy, hogy a kettétört lélek egésszé növeszti… Tovább »

Zuhanás után

Nagyon jól lehet a pokolban is élni. Kicsit meleg van, kicsit büdös, kicsit szúrnak a szegek, kicsit éget a tűz… meg lehet szokni. Matatunk, kotorászunk, eszünk, iszunk, szórakozunk… elfoglaljuk magunkat. Telik az idő, a semmibe hullnak a napok… de jó, legalább ezen is túl vagyunk… “Jól” vagyunk. Van ugyan némi hiányérzetünk, de vajon miért? Hiszen… Tovább »

Én vagyok AZ

Tudom, hogy néha lassan haladok De én vagyok AZ Tudom, hogy néha elkalandozok De én vagyok AZ Tudom, hogy néha el is tévedek De én vagyok AZ Tudom, hogy néha  félelem vezet De én vagyok AZ Tudom, hogy  néha hitem  túl kevés De én vagyok AZ Tudom, hogy néha visszahúz az ész De én vagyok AZ   Én… Tovább »

Ki tesz Téged boldoggá?

Ha azt hiszed, hogy valaki más boldoggá tesz Téged, akkor tévedsz. Nem Ő tesz boldoggá, hanem a Róla alkotott képzeteid. Vagyis Te magad teszed magadat boldoggá. Őt magát nem is ismered. Nem ismerheted.Most akkor gondolkodj el azon: kell-e valaki más is hozzá, hogy boldoggá tedd magad? Vagy elég hozzá egy képzelt valaki – nevezzük, mondjuk… Tovább »

Kereszt

Sosem értettem, hogy miért kellett megszületnem. Nagyon kevés emlékképem van kora gyermekkoromból, a születésem előtt történtekről pedig aztán fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy haragudtam az anyámra, hogy megszült erre a világra. Haragudtam rá, hiszen aki megszületett, annak egyszer meg is kell halnia. És akkor nem leszek. De miért is rossz az, ha nem leszek?… Tovább »

Esett a hó

Ma esett a hó. Esett, de annyira puhán, annyira szürreálisan lassan, alig-alig létezően, mégis mindent betöltően, hogy sikerült hirtelen marokra fognia és jéghideg kezével felmelegítenie a szívemet, sikerült megállítania örökké okoskodó agyamat. Esett a hó, és már megint megtörtént bennem a csoda. Számomra a hó – áldás. Égi könyörület, feloldozás. Amikor fehér puhasággá varázsolja a… Tovább »

Orchidea

Mikor megláttam, gyönyörű volt. Rögtön megakadt rajta a szemem, ahogy beléptem a virágboltba. Megvettem. Sokáig őrizte a szépségét, de végül mégis lehullottak a szirmok, leszáradt a virág szára – és maradt a két levélke. Aztán vagy másfél évig csak volt. Nem mozdult benne semmi – látszólag. Locsolgattam, nézegettem, aztán nem is locsoltam már – aztán… Tovább »

Por és hamu

Hát megint elkezdődött! Megyünk – mit megyünk, özönlünk – a temetőkbe, visszük a virágokat, gyertyákat, díszítjük a sírokat, járjuk az országot “Tolnától Baranyáig”. Megyünk, hogy találkozzunk a halottainkkal – és közben nem törődünk az élőkkel. Nem, velük összeveszünk, hogy melyik temetőbe menjünk, melyikbe ne menjünk, mikor menjünk, mivel menjünk. Összeveszünk rajta, hogy mennyi gyertya kell,… Tovább »

Baj van a szeretettel…

Igen,  bajom van vele. Bajom van vele, mert amikor beszélek, írok róla, akkor tulajdonképpen nem a szeretetről beszélek, csak nem tudok rá jobb szót. Talán azért használjuk ezt a szót valamire, aminek még nincs igazi neve ezen a világon, mert pillanatnyilag ez a poláris világunk mindenki által hajszolt csúcsélménye. Ez közelíti meg legjobban azt a… Tovább »

Utcai meditáció

Nincs idő meditálni… … és mi a helyzet az utcán, például suliba vagy munkába menet? Meglátsz valamit, és rögtön beindul az agyad: “De menő az a telefon annál a srácnál… jó lenne nekem is egy olyan… de nincs miből… az anyám ma se adott zsebpénzt… jaj, megígértem neki, hogy leviszem a szemetet… ki kellene már… Tovább »

Ajándék Gyereknapra

Gyermeknap alkalmából talán érdemes azon elgondolkodni, hogy mit is adunk mi, szülők a gyerekeinknek. Vagy – ha ez kényelmesebb – azon, hogy mi mit kaptunk a szüleinktől. Kaptunk féltést, törődést, parancsolatokat, eszméket – de nem mondták meg nekünk – mert lehet, hogy ők sem tudták – hogy bennünk van a Forrás. Nem mondták meg nekünk,… Tovább »

Kell egy templom

Igen, kell. Kell egy templom, amit nem birtokol egyetlen egyház sem. Kell egy templom, ami mindenki előtt nyitva áll, legyen nappal vagy éjszaka, hideg vagy meleg, ünnep vagy munkanap. Kell egy templom, ahová betérhetsz, mikor hallgatni vágysz. Kell egy templom, ahol felfedezheted lelkedet. Kell egy templom, ahol zavartalanul beszélgethetsz Isteneddel. Kell egy templom, ahol társakra… Tovább »

Szerencse. Vagy más?

Felszállt a buszra, és gyorsan lehuppant az első szabad ülésre. Már éppen elmerülni készült világmegváltó gondolataiban, amikor meglátta a darazsat. A vadállat ott sétafikált az ablakon, közvetlenül az arca mellett, és határozottan izgatottnak látszott. “- Na, amilyen szerencsém van mostanában, biztosan megcsíp ez az állat!” – gondolta a férfi, és szorongva leste a szeme sarkából,… Tovább »

Áldás

Engem a kéregetők rendszeresen megtalálnak. Ameddig tehettem, mindig adtam nekik egy kis aprót, vagy valami ennivalót, ha éppen volt nálam, de még ekkor is összeszorult torokkal mentem tovább. Aztán eljött az idő, amikor már nem tudtam adni. És ezt meg is kellett mondani, tehetetlen keserűséggel és valami megmagyarázhatatlan bűntudattal. De miért a bűntudat? Hiszen ha… Tovább »

Puzzle

Évszázadok óta keringett a kék bolygó körül. Sok szépet látott már, de  ennyire vonzót, ilyen gyönyörűt még nem. Szíve tele volt vággyal és kíváncsisággal. Tudatában ott visszhangzott az Öregek figyelmeztetése: “Ne tedd!!”.    Évszázadokig figyelt és várt. Nem tudott dönteni. Aztán győzött a vágyakozás…   Ahogy a bolygó légkörébe lépett, rögtön tízmilliárd darabra hullott szét…. Tovább »

Hozsanna Néked, Nagy Zümmögő!

  Ez a föld évezredek óta a miénk. Sok-sok évszázaddal ezelőtt adta nekünk a Nagy Zümmögő. – Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Rétet! – parancsolta Ősanyának. És Ő szaporodott és sokasodott, és miénk lett a Rét. Ez a hely maga volt a Kánaán. Elegendő tér adatott házainknak, a szivárvány összes színében pompázó virágtenger… Tovább »

Letelepedési kérelem

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy végleges letelepedésemet Magyarországon engedélyezni és egyben támogatni szíveskedjen! Kérésemet az alábbiakkal indokolom: Én ebben az országban születtem, amikor itt még javában épült a szocializmus. Szüleim is ennek építésén fáradoztak. Kevés pénzért – ugye, nem ehettük meg az aranytojást tojó tyúkot -, de csillogó szemmel. Ezeket a… Tovább »

Nő a félelem

A félelem egyre nő. Körülöttünk és bennünk.  Ömlik ránk a sok szemét. A sokkoló hírek: kiragadott mozaikok, csúsztatások, áligazságok, féligazságok, vagy csak egyszerű hazugságok. Mindegy hogyan, mindegy mitől – csak az számít, hogy egyre jobban félj. Hogy félelmedben kapható legyél mindenféle gonoszságra. Miért, miért, miért?  Miért nem a szépséget keressük, miért nem a fényt látjuk,… Tovább »

A Teremtés pillanata

A Teremtés pillanata. Amikor hirtelen megérzel valamit. Valami megszületni készül. Valami, aminek még nem tudod a nevét, nem tudod, mivé formálódik majd a kezedben, a szívedben, az agyadban, de már létezik. Lélegzik, lüktet, dalol benned. Akár egy bimbó, burkában készülődik, hogy kiszakadjon a világra egyszer. Hogy mikor és hogyan? Az már csak rajtad áll. Az… Tovább »

Ezotéria kezdőknek – mire tanít a tévé?

Hogyan is működik a televízió? Különböző csatornákon különböző műsorokat nézhetsz. Választhatsz, hogy melyiket akarod. A választásnak eszköze is van, úgy hívják: távirányító. Választhatsz horrorfilmet, választhatsz vígjátékot, természetfilmet, sportműsort, vetélkedőt – bármit választhatsz.  Ha választottál, akkor attól kezdve az a műsor látszik a képernyőn, az összes többi meg nem látszik. Mintha nem is lenne. Számodra nincs… Tovább »

Kell – nem kell?

Kicsit nem figyelek oda, és máris töprengek… Most éppen azon, hogy ha valahol meghirdetnek egy állást, amit megpályázok, a végzettségem megfelelő, aztán megírják, hogy “sajnos nem Önt”, akkor miért hirdetik meg másnap újra? Vajon miért nem hívnak be legalább egy beszélgetésre, ha nekik kell az állásra valaki, én meg elvállalnám? Most akkor kell valaki, vagy… Tovább »

Kitéphetetlenül

IGEN! IGEN! IGEN! IGEN! Igen, mert szívemben ott virágzol. Gyökeret vertél ott kitéphetetlenül. Igen, mert a Lélek Földjén járva nem tudom már, hogy hol kezdődik a Te kerted,  és hol végződik az enyém. Tehát IGEN!   Ezért most megfogom kezedet, és végig elkísérlek az Úton, mely kettőnknek elrendeltetett, legyen az bármilyen hosszú, vagy bármilyen rövid,… Tovább »

Szentséges pláza

Hallottam egy jó ötletet valakitől. Az illető hölgy azt javasolta, hogy építsünk december 24-én egy nagy plázát valahol, és ünnepeljük azt, ezt az egész Jézus-izét meg hagyjuk a fenébe! És tényleg!!  ... Tovább »

Van időd?

  Mi az, hogy “azt hiszed”? Nekem tényleg van időm! Meg is mutatom Neked… hmmm… de hová is tettem? Rögtön… Pedig tegnap a bulin még megvolt. Hogy milyen bulin? Hát a huszadikon. Tegnap lettem húsz éves!… Mi van? Hogy negyvenkilenc? Na, ne marhulj!!… Hogy néztem-e a naptárat mostanában? Nem néztem. Nincs nekem arra… időm!  ... Tovább »

Isten és a kommunizmus

  Tegnap a buszon egy ember veszettül káromkodott. Nagyon szidott valakit. Valami pénzügyi bajuszakadás történhetett. Emberünk csak mondta, mondta, ontotta magából az átkokat és különféle válogatott fenyegetéseket, de mindig oda lyukadt ki hogy “a piszkos kommunista!”. Abban már nem vagyok biztos, hogy Istent belekeverte-e a dologba, de ez – ugyebár – népszokás. Hmm… Bizony, bizony… Tovább »

Laikus(s) gondolatok

Hát igen, én többnyire laikus vagyok, ezért aztán mindenbe belepofázok jó alaposan, amihez nem értek igazán, de eszembe jut róla valami – ha más nem, akkor legalább egy vicc… De ami mostanában ebben a hazában – sőt ezen a golyóbison – történik, az akkora vicc, hogy attól nagyobbat már nem tudnék mondani… Most a szegénységről… Tovább »

Gyertyaláng

  Istenem, én már nem szeretnék senki és semmi sem lenni.   Talán csak… Talán csak egymáshoz bújó párokat csókoló, akácvirágról suttogó  szél… Talán csak  tóparti tábortűznek alig lélegző,  parázs-szikra-fénye… Talán csak rég elfelejtett, néma templomokban finoman lüktető erő… Talán csak félszegen imbolygó gyertyaláng egy magányos kunyhó gyantaillatában…   Igen, csak ennyi. Gyertyaláng.      ... Tovább »

…és azt tudtad…??

… hogy a meditáció ugyanúgy felszabadít a gátlásaid alól, mint az alkohol, csak a meditáció ingyen van, és nem leszel másnapos tőle! Ráadásul kevesebb tanulással  jobb eredményt érsz el a suliban, csökken az alvásigényed, tehát több időd lesz bulizni! 🙂 Továbbá a meditációs csoportokban könnyen megismerkedhetsz érdekes emberekkel – akár ellenkező neműekkel is… Hát…hajrá fiatalok!!… Tovább »

“A világ végén” – Bikini

Hmmm…. tényleg ilyen világot akartál? “Már nem számít mi volt a múltadMár nem számít, megtanultadMár nem csábíthat semmi se jóraHogy vagy, vagy nem az mindegyAhogy állnak a dolgok és ülnek ütésekÉs szenvedések a szenvedélyekHajnal van és kibírhatatlan,Hogy vagy, vagy nem az mindegyMikor magára ránt egy világvárosAhogy kibérli álmod az álomgyárosÉs megfesti képed, hogy kép a… Tovább »

Máté 23-23

Holnap, azaz szeptember 23-án lesz éppen 23 éve, hogy megszületett I. Szabó Máté Tamás, a trónörökös. A Szabó családban egyébként divat szeptember végén születni, olyannyira, hogy az anyám és a testvérem is szeptember 24-én született. Máté néhány órát sietett, de azért ez még belefér. Így kapott az én anyám születésnapjára hol egy gyereket, hol egy… Tovább »

Egy hónap a járdán

Ma délután, ahogy néztem a tévét, hirtelen támadt egy ötletem. Mi lenne, ha valamelyik valóság-showman csinálna egy olyan showt, amelyben a magyar felső tízezerből kiválasztott emberek eltöltenének egy hónapot igazi hajléktalanként Budapest utcáin és terein, mondjuk, a téli időszakban… A filmet aztán kötelezően megnézetném az összes képviselővel, egyéb politikussal. Hát ez jutott eszembe, ha valaki… Tovább »

Az ablakon át

Eszter nagyon szerette ezt az öreg, de varázslatos, titkokat bújtató házat. Persze, nem azért, mert úgy hívták, mint  régen eltávozott nagymamáját: Sári. Bár, ki tudja… talán egy kicsit azért is. Igen, ő is ilyen rejtélyes volt. Ilyen soha el nem mondható titkokat őrző, mosolygós, és mégis szomorú… hallgatag, és beszédes szemű… Mióta hazaköltözött Párizsból, hetente… Tovább »

Miért jár az alapjövedelem?

Mikor világra jövünk, tudhatjuk, hogy mihez van jogunk. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy milyen esélyeink lesznek ezen jogok érvényesítésére… Hála Istennek – bárki, vagy bármi legyen is az, de leginkább: Szeretet – egy olyan világba érkezünk, ahol jut bőven mindenkinek levegő, fény, élelem és fedél, szabad gondolat és határtalan csillagos ég… na, ehhez van joga… Tovább »

A két farkas

Egy történet valakitől – úgy érzem, nagyon ide kívánkozik…   “Két farkas… Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: – Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. – A félelem, a düh, a irigység, a féltékenység, a sajnálat,… Tovább »

Virágzás

Mikor megérik az idő, és a bimbó kinyílik végre, akkor a gyökerek, a levelek, és mind-mind a növény összes többi része összemosolyog, és jogos büszkeséggel gondolja: – A mi virágunk! A virág többnyire nem gondol erre. Nem gondol az ősökre, akiktől a tehetségét, az erejét kapta. Persze, a kinyílásért neki magának kell megküzdenie. De hogy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!